A lényeg kb annyi, hogy akár @ltott, akár @ltatlan, akár orosz, akár ukrán szimpatizáns, akár a digitalizációval egyetértő, akár azt elutasító is legyen valaki, jelenleg ez mindenkire hatással van.
Mindkét oldalnál kaptárelme képződik.
Ha jobban belegondolsz, ez nem is annyira hihetetlen...
Mindkét oldal megkapja a maga saját testreszabott információit, mindkettő tökéletesen meg van győződve a saját igazáról, ez pedig állandósítja a megosztottságot.
Ami természetesen valaki(k)nek nagyon jól jön./ A kaptárelme kialakításához - hiszed vagy nem - csak az internetre, a túlzott internethasználatra van szükség.
Mára az internet annyira mindent áthatóvá vált, hogy már az internet szó is egy kicsit régimódinak tűnik. Új fogalmak léptek be az életünkbe... wifit kérünk, adathiányra panaszkodunk, vagy arra, hogy szakadozik a net... de ritkán beszélünk az „internetről” mint entitásról; túlságosan általánossá vált, túlságosan szerves része lett az életünknek.
Az egyén és a közösség szavak új jelentéseket kapnak a "hálón". Észrevétlenül összemosódik ez a két fogalom és ezek összecsúsznak egyfajta kaptárelme mentalitásban. Az idézett cikk írója úgy gondolja, hogy a kaptár-gondolkodású folyamat maga átmenetet jelenthet a tudatosság szingularitása (wikiszótár szerint "egy külön valóság, sajátosság") felé az egész Földön.
Nézzük meg a szavak jelentését:
Kaptár: Több entitás, amely megosztja a tudatosság egy olyan elemét, amely nem egyedi az egyén számára, de mindegyikük számára jelen van, és mindenki úgy éli meg, mint kollektív létezésük biztos tudatát.
Elme: A létezés tapasztalati tartalmú tudata, amely mind a magán kívülire, mind a saját létezésére utal.
Kaptárelme: Az egyéni elmék kommunikációjából kialakult, de az egyes elméktől eltérő tudatosság, és így nem határozza meg az azt alkotó egyéni elmék különállósága.
Az alapvető emberi túlélés mindig az együttműködésen múlott, közös célok kitűzésén, mely az egyénnek is jól-létet eredményezett, így ennek megvan a történelmen átívelő előzménye.
Az internet mára többféle együttműködést tesz lehetővé, nagyobb csoportok elérésével, gyors gondolat- és ötletközlés, megosztás lehetőségével. És ez egyre előrébb visz minket a kaptár elme irányába, egy felgyorsuló folyamatban. Amíg van internet elérhetőség valószínűleg egyre inkább elveszítjük "egyéniségérzetünket".
Ha az internetre úgy tekintünk, mint agy-agy kapcsolati lehetőségre látjuk, hogy az elszigetelt egyéni gondolkodást egyre nehezebb lesz fenntartani, mivel egyre jobban vagyunk ösztönözve a gondolataink megosztására. Valahol az út során az egyén agya inkább neuronként kezd viselkedni az internetes "agy szinapszisaiban", semmint egy önálló egységként. Ez kezd nyilvánvalóvá válni, mivel általában sokkal több információt kezdünk "utánozni", mint amennyit létrehozunk, különösen a megosztás, az újraküldés és a retweetelés során.
Ha ehhez megfigyeljük még milyen sebességgel fejlesztjük kapcsolatainkat a virtuális világban egyre valószínűbbnek tűnik a kaptárelme gondolata. Már nem tesz különbséget az agy a valós és a virtuális téren érkező információk között.
A jelenleg kutatott technológia hamarosan elég kifinomult lesz ahhoz, hogy elménket olyan mértékben összekapcsolja, mint amit jelenleg el sem tudunk képzelni!
Például egy 2019-ben bemutatott, nem invazív agy-internet hálózat lehetővé tette három egymástól távol eső egyén számára, hogy csak gondolataikat használva játszanak egy Tetris-szerű játékot. A technológiai forradalomból kibontakozó szinguláris tudatot azért is lehetségesnek kell tekinteni, mert már jelenleg is léteznek több folyamatból eredő szinguláris tudatok.
De mi lenne, ha... az internet kezdené magát tudatosnak és integráltnak tekinteni, ugyanúgy, mint mi, vajon sikerülne-e valaha is észlelni? Vajon megtudjuk-e, hogyha a háló tudatossá válik? Mi lenne (lesz) ha bele kalkulájuk a Mesterséges Intelligenciát is?
Az összekapcsolhatóság növelésének folyamatában vagyunk. Csak javítjuk társadalmi és szakmai életünket egyénileg, vagy kezdjük kialakítani az „egy elmét”? Összehasonlítva online énünket az agy neuronjaival, az egyéni elménket jogosan nevezhetjük „egy elmének”, vagy inkább „mini-elmék” kaptárához hasonlít? A kérdés helytálló!
Vajon ez a folyamat szabályozható, korlátozható e? Meg tudjuk e őrizni az egyéniség érzését az internet generálta kaptárelmében?
A cikk írója, James Sirois szerint az egyéniség megőrzéséhez, a szabadság gyakorlásához végül el kellene utasítanunk a kiberkapcsolatot.
Mivel ez az internet adta kényelem miatt nagyon valószínűtlennek tűnik, ezért tegyük fel a kérdést:
Mennyi ellenőrzésünk van jelenleg felette?
Az egyik veszély, ha az egyéni kontroll a kollektíva vágyától, akaratától függ, ez egyenértékű azzal, hogy azt mondjuk, hogy egyénileg nincs kontrollunk.
Másfelől ha valaki kaptár-mentalitású, sérthetetlennek és erkölcsileg helyesnek érezheti magát, amikor egy bizonyos csoporthoz tartozik. Az is előfordulhat, hogy nem tud önállóan dönteni. Vannak emberek akik gyakran érzik magukat elszigeteltnek vagy stresszesnek, amikor döntéseket hoznak. Ezért fordulnak a kaptár-mentalitás felé. Tehát sokan eleve hajlamosak kaptármentalitással "gondolkodni".
A kaptár mentalitás akkor fordul elő, ha egy személy személyes döntéseit arra alapozza, hogy egy csoport általában mit gondol vagy mit hisz adott témában.
Aki kaptár-mentalitású, általában a csoport iránti hűséget tartja elsődlegesnek. Számukra a csoport véleményének követése sokkal fontosabb, mint az önálló döntéshozatal.
Már jól látható a közösségi platformokon, az olyan személyek tömeges mobbingja, akik megszegik az adott online közösség értékeit.
(Erre csak egy példa: egy halálesetnél megkérdezi valaki kapott e almalét az illető. Na utána megnézheti magát...)
Úgy tűnik, a tömeg összetartozása erodálja azt a tudatot, hogy az egyes egyéni hangok szükségesek, és ezzel kiküszöböli az egyéniség iránti vágy alapját. Ez egészen addig a pontig vihet minket, ahol az egyéni gondolkodást teljesen felemészti egy új egyedi tudatosság, amely felülmúlja a „kaptár-elme” gondolatát, és ehelyett egyszerűen elmévé válik.
Ne feledjük, hogy egy kollektív elme számára az erkölcs, a szabadság és sok más jelentőség teljes dolog is értelmezhetetlen.
Pl: a kaptár mentalitásnál jellemző a csoport által ösztönzött ítéletek és döntések meghozatala. Ezek az ítéletek és döntések általában szélsőségesebbek, mint azok, amelyeket az önmagukban gondolkodó emberek meghoznak. Mivel egy csoport dönti el, hogy mi a helyes és mi a helytelen, előfordulhat, hogy a kaptár-mentalitású ember nem kérdőjelezi meg, hogy egy cselekvés etikus vagy igazságos-e.
Azok az emberek, akik a kaptár-elme részévé váltak a csoport által képviselt "igazságot" kétkedés nélkül elfogadják.
- Nem végeznek önálló kutatást.
- A kockázatot és a hasznot elfogultan értékelik.
- Nem vesznek figyelembe minden döntési lehetőséget.
- Romlik a személyes ítélőképességük.
Vajon mikor válik zsarnokivá egy társadalmi szervezet? Egyáltalán mi a szabadság? Mennyire kell szabadnak lennünk? Hogyan lehetünk erkölcsösek? stb. Ezek a kérdések mindig felmerülnek bennünk, miközben egyidejűleg megpróbáljuk megállapítani, hogy mi is az ember valójában – egészen addig, amíg „mi” már nem egyszerűen emberek vagyunk, hanem a kollektív egyén „én”-jévé váltunk. Akkor már nem marad kérdés...
A legszomorúbb az, hogy mindebben valójában önként veszünk részt. Vajon jó lesz ez nekünk?
Forrás:
V.N. /FaceBook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése