Transzhumán mítosz, avagy az Istent játszó degenerativitás diszkrét bája - (Egy Bogár naplója)
Különös lény az ember, mert a transzhumanizmussal úgy akar belekezdeni legmélyebb lényegének a gyökeres átalakításába, hogy fogalma sincs arról, hogy mi is volna ez a lényeg, sőt láthatólag nem is érdekli e lényeg mibenléte. Minősíthetnénk komolytalan és gyerekes képzelgésnek is ezeket a víziókat, ám egy ilyen végzetes globális örvényben, mint ez a most kibontakozó harmadik világháború különös fényben mutatja meg magát a kérdés. Akár az is elképzelhető, hogy már készen áll a Nagy Terv, sőt zajlik is a végrehajtása, csak képtelenek vagyunk átlátni mindazt, ami valójában végbe megy. A transzhumanizmus bár vannak belső ellentmondásai, de abban teljes az egyetértés, hogy a tudomány Mindenható, és előbb-utóbb kimenti az embert az eddigi anyagi-fizikai-biológiai-pszichológiai bezártságából, létrehozva egy eddig ismeretlen, sőt értelmezhetetlen szuperlényt, aki halhatatlan és örök fiatalságban élve mindenre képes lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése