A magyar nép áldott a nyelve miatt. Mi ad ekkora fontosságot a nyelvnek? Mi az univerzum példabeszéde? Hol foglal helyet a nyelv a teremtésben? Valóban büszkék lehetünk isteni nyelvünkre, de ez más népek fölé helyez-e bennünket? Miért nem érezzük át azt, hogy a nyelvünk isteni erőként működik? Ott van minden a tudatunkban, a tudásunkban, mégsem érezzük ezt egészen kereknek. Elveszítette volna a nyelvünk az erejét? Vagy az a baj, hogy mi nem vagyunk már ugyan olyan magyarok, mint amilyenek őseink voltak, amire még igazán azt lehet mondani, hogy magyar? Úgy tűnik, hogy célt tévesztettünk, eltévedtünk valahol, valamikor. Ki tud-e minket vezetni a magyar nyelv ebből a tévelygésből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése