Vagyunk még néhányan, akik olyan világról álmodunk, amibe nem férnek bele azok, akik csak ártani tudnak. Akik a saját harcaik helyett, másokkal csatáznak. Akik küldetésüknek érzik, hogy önnön nagyságukat hirdessék, miközben földbe döngölnek bárkit, aki az útjukba kerül.
Vagyunk még néhányan, akiknek nem kenyere a hazudozás, a rosszindulat, a megalkuvás. Akik nem mások hátán felkapaszkodva akarnak boldogulni, akiknek nem okoz kéjes kielégülést mások boldogtalansága. Akik álmokról, tervekről, természeti szépségekről, az élet vitathatatlan értékeiről beszélgetünk.
Vagyunk még, akik ismerik a tisztelet, az elfogadás, a nyitottság fogalmát és vagyunk még, akik egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a szabadság nem holmi ócska papírból kreált illúzió.
Vagyunk még, akik hisznek a szerelemben, a barátság erejében. Akik tudjuk, hogy hegyeket mozgathatunk meg. Akik nem félnek felvállalni az érzéseiket és jól tudják, hogy a sokszínűség tényleg gyönyörködtet.
Vagyunk még, akik élünk és élni hagyunk, akik segíteni és nem ártani akarunk.
Vagyunk még.
Ugye vagyunk még...?
Náray Tamás: Átnézek az embereken, akik egyszer megbántottak, mint az üvegajtón!
- Soha többé!
- Soha többé?
- Soha többé!
- Köszönését sem fogadja?
- Dehogynem! Köszönünk…
Meg is kérdezem: “Hogy vagy?”
De nem érdekel!
Van, aki megszeppen…
Van, aki bocsánatot kér…
Van, aki tudomásul veszi…
Van, aki leszarja…
De ez egyéni habitustól függ…
De ez engem igazából már nem érdekel!
- Onnantól nincs!
- Nincs?
- Nincs!
- Az az ember, onnantól nincs!
- Hmmm
- Nincs… hát most mit kezdjek vele?
Ugyanis a következő van: A jellem nem változik meg soha!
Azt csak emberek szeretnék hinni, hogy majd alakul!
De ez nem így van!
Aki egyszer szemét volt magával, az szemét lesz másodszor is, ha megteheti!
Következésképpen legjobban teszi, ha azonnal ajtón kívül van a helye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése