Létezik-e szabad akarat?

AZ vagyunk.



Létezik-e szabad akarat?
Az élet egy olyan színjáték, amely minden lényeges pontjában megírásra került, és mi vagyunk benne a szereplők. Ezt a színjátékot a színházi színdaraboktól az teszi különbözővé, hogy mi, a szereplők, nem tudjuk, hogy mi fog történni. Olyan, mintha a mondatok, amelyeket el kell mondanunk, csak abban a pillanatban kerülnének a fejünkbe, amikor ki kell azokat mondanunk, és a cselekvésekre, amelyeket meg kell cselekednünk, csak akkor kerülne sor, amikor el kell azokat végeznünk. Ez a Földön élő összes emberi lényre vonatkozik, néhány különleges pszichikai erővel bíró, kivételes individuum kivételével. Az egyetlen különbség abban áll, hogyan értjük meg a játékot, mivel ez a megértés határozza meg a játék megtapasztalását. E nézőpontból háromféle individuum létezik:
1. A spirituális törekvésektől mentes, világi életet élő személy. Az ilyen személy nem fogja fel a valódi helyzetet, és azt feltételezi, hogy teljes mértékben ő a felelős mindenért, amit tesz, és szabad akarattal rendelkezik.
2. A spirituális törekvő, vagy kereső. A törekvő tudja vagy gyanítja, hogy mi a valós helyzet, és bizonyos szinten elfogadja azt. E személy abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy úgy tudja, ő nem tud tenni semmit, miközben úgy látja, hogy teljes mértékben ő felelős.
3. A felébredett, vagy megvilágosodott lény. Ez az individuum teljes mértékben megérti a valós helyzetet, és megadta magát annak. Az ő cselekvése az életben azon megértésen alapul, hogy ez egy isteni játék, és így azt nem veszi túlságosan komolyan.
E kategóriák alapján, láthatóan, nincs olyan eset, hogy az emberi lények valóban szabad akarattal rendelkeznének. Csak Isten, az Abszolút rendelkezik szabad akarattal. Mivel azonban a tudatosság Isten, és a tudatosság a mi valódi természetünk, olyan vonatkozásban vagyunk szabadok, hogy megismerjük önmagunkat, és e tudatosságként fogadjuk el önmagunkat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akkor vagyunk szabadok, amikor úgy emlékszünk önmagunkra, mint tiszta tudatosságra. Abban a vonatkozásban vagyunk szabadok, hogy el tudjuk különíteni magunkat az elme korlátozásaitól.
A hagyományos elképzelés, miszerint az ember bármit megtehet, amit akar, az elkülönült individualitás hamis feltételezésén alapuló illúzió. Senki nem létezik. Hogyan rendelkezhetne egy képzeletbeli személy bármi mással, mint képzeletbeli akarattal? Valójában minden cselekvés a megelőző cselekvések eredményeként, az ok és okozat törvényének megfelelően történik. Az emberek olyannyira megszokták, hogy individuumnak hiszik magukat, és az emberi társadalom olyannyira totálisan függ ettől a hamis feltételezéstől, hogy még gondolkodni sem képesek anélkül, hogy a gondolat ne lenne kapcsolatban az „én”-nek nevezett képzeletbeli központtal. A szabad akarat létezésének feltételezése, és az „én cselekszem” az individualitásnak ebből a hamis fogalmából származik.

"Andrew Vernon - A tudatosságon túl."