Velünk emberekkel ugyanez a helyzet, folyamatosan változunk. Minden évben a testünk atomjainak 98 százaléka kicserélődik “új” atomokra. Három naponta új gyomor nyálkahártyánk van, minden hónapban új bőrünk, és három havonta teljesen új csontvázunk, és minden évben szinte teljesen új testünk. Az anyagi testünk folyamatosan változik, másodpercről másodpercre, nincs egyetlen pillanat sem az életünk folyamán, amikor ne történne a testünkben változás. Hiszen ma nem úgy nézünk ki, mint 5 évvel ezelőtt, vagy mint 10 évvel ezelőtt, vagy mint amikor tinédzserként bandáztunk és a csajokat vagy a fiúkat néztük, vagy gyerekként a kedvenc katonánkkal, kocsinkkal, vagy babánkkal játszottunk, vagy újszülöttként gügyögtünk anyánk ölében. Arra a pici valamire pedig a legkevésbé sem hasonlítunk, aki anyukánk hasában növekedett. Pedig mind mi voltunk. Ugyan más érzések, más gondolatok, más szemszög, de valami mégis összeköt minket ezekkel a korábbi formáinkkal. Valami közös van bennünk és ez a közös valami folyamatosan ömlött embrióból újszülöttbe, újszülöttből tinédzserbe, tinédzserből felnőttbe, felnőttből középkorú-, majd öregemberbe. És ez a valami nem úgy folyt át és alakított minket, hogy egyik nap felébredtünk és hirtelen öregedtünk 5 évet aztán 10 évig éltünk hasonló testben és egy napon felébredtünk és hirtelen 10 évvel öregebbnek láttuk magunkat. Ez a változás napról napra, másodpercről másodpercre történt és történik velünk egészen a halálunkig. EZ A VÁLTOZÁS JELEN PILLANATBAN IS, MOST AMIKOR EZEKET A SOROKAT OLVASSUK ÉLŐ ÉS ELEVEN FOLYAMAT BENNÜNK. Ez megcáfolhatatlan tény: változunk.
A világ ugyanígy tesz körülöttünk: változik. Bár vannak dolgok, amik állandónak tűnnek, de ez csak érzékeink korlátozottsága miatt van így. Vegyük például a fényt. A fényt mi állandónak látjuk. Nézzünk például egy gyertyát. Meggyújtjuk. Rendben, a láng változtatja az alakját ebből következtethetünk valamicskét a változás tényére, de alapvetően állandónak tűnő fényt ad nekünk. De vajon az a láng, amit meggyújtáskor láttunk egy perc múlva is ugyanaz a láng? Vagy nézzük meg a lámpát. Felkapcsoljuk. Ezt, a gyertya pislákolásához képest már ténylegesen állandónak látjuk, nem is gondoljuk, hogy másodpercről másodpercre milliónyi fotont bocsát ki, amik a szemünknek felfoghatatlan és érzékelhetetlen sebességgel ütköznek a megvilágított tárgyaknak, ahonnan egy részük ugyanazzal a sebességgel jut a szemünkbe. Ez is tény és könnyen felfogható, hogy ez a fény bár állandónak látjuk mégsem állandó. Ha valaki még mindig nem hiszi el, akkor az a valaki szerencsés, mert valószínűleg még nem kapott áramszámlát a hónap végén.
1952-ben egy a fejlesztéséért Nobel-díjat kapott tudós Donald A. Glaser buborékkamrájának segítéségével megállapították, hogy a szubatomi részecskék másodpercenként 1022-szer keletkeznek és pusztulnak el. Vagyis az atomokat felépítő részecskék folyamatosan születnek és tűnnek el. Ráadásul egy pillanat alatt felfoghatatlanul sokszor. Mivel mi is atomokból épülünk fel, ezért elgondolkodtató a tény, hogy a minket alkotó elemi építőkövek alaptermészete is, mint minden elemi részecskéé: hullám és részecske jelleg. Tehát Buddha 2500 évvel ezelőtti állítását miszerint minden rezgés és minden folyamatosan változik, vagyis semmi sem állandó, azaz a testünk is és a környezetünk is minden másodpercben folyamatosan változik ezt bizonyosnak vehetjük, mindenféle misztikum és hozzáképzelés nélkül.
Ehhez hozzájön még egy érdekes tény: Általános iskolában szerzett ismereteink alapján mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy atomokból épülünk fel. Egy atom szubatomi részecskékből, elektronokból és az atommagot alkotó protonból és neutronból áll (a teljesség igénye nélkül. Ezek a szubatomi részecskék tűnnek el és jelennek meg másodpercenként 1022 gyakorisággal). Tudjuk, hogy a részecskék között tér van. Vagyis szemléletesebben: ha például egy hidrogén atomot felnagyítunk egy focipálya méretűre, akkor az atommag egy a focipálya közepén lévő golflabda lenne a körülötte keringő elektron pedig a pálya szélein mozogna. A kettő között semmi nincs csupán üres tér. Látható, hogy egy atom is inkább tér, mint anyag. Akkor ez alapján jöjjön egy képszerű tény rólunk emberekről: Ha ilyen formán kivonjuk az összes teret (az atomokban lévőt és az atomok közöttit) az emberi testből akkor a visszamaradt valós anyag (tehát az atomot alkotó részecskék összessége) és tér viszonyát ehhez a golflabdához lehetne hasonlítani, mint ahogy egy üres focipálya közepén ül. De ugorjunk egy szintet feljebb szubatomi szintről az atomok, elemek szintjére. Nézzük csak meg, milyen elemekből is épülünk fel: A test 62 %-a hidrogén, azután következik az oxigén 26 %-al, majd a szén, 10 és a nitrogén 1,5 % (Ged Summer: Body Intelligence, 2010, Singing Dragon kiadó) Marad 0,5 % az egyéb elemekre. Valóban szén alapúak vagyunk, ahogy általában mondják az emberről? Nekem inkább hidrogén alapúnak tűnünk. Ráadásul milyen érdekes, hogy a négy legnagyobb mennyiségben bennünk található elem közül három, elemi formájában gáz halmazállapotú csupán a szén az, ami szilárd.
A leírtak a tudomány jelenlegi szintjén tényszerű, a tudomány által is elfogadott adatok. A kérdés most már csak az, hogy mi a hétköznapi életünkben mit tudunk kezdeni ezzel a bennünk lévő nagy térrel és a szubatomi részecsék iszonyú gyors változásával. Tudunk-e neki irányt szabni? Befolyásolhatjuk-e akaratunk és kedvünk szerint vagy el kell fogadnunk és tehetetlenül sodródnunk kell ezzel a hiperszonikus sebességgel?
Ha érdekel a válasz és a folytatás: a fenti cikk a „Minden, amit a gyógyulásról és a gyógyításról tudni kell” c. kis könyvből származik, de meg is rendelhető a teljes könyv teljesen ingyen az ujember.terapia@gmail.com címen.
Forrás: http://szabadonebredok.info/mi-is-az-ember-vagyis-a-masodpercenkent-tobb-milliardszor-ujjaszuleto-leny/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése