Például van egy passzus a Rámájanában, amely ezt írja:
„
A Puspaka jármű, amely a Naphoz hasonló és a testvéremhez tartozik, aki
az erőteljes Rávan által hozta; az a légies és pompás jármű odamegy,
ahová akar… az a jármű egy fényes felhőhöz hasonló, fenn az égen.”
„… és a király (Ráma) beszállt, majd a pompás jármű a Raghira parancsára a magasabb atmoszférákba emelkedett.”
A Mahabharatrában, egy hatalmas méretű ősi indiai versben olvashatjuk, hogy egy
Asura Maya nevű illetőnek volt egy Vimánája, amely 12 könyék kerületű, és 4 erős kerékkel rendelkezik.
A
vers valóságos információs aranybányája az istenek közti háborúknak,
akik nézeteltéréseiket fegyverekkel rendezték el, olyan halálosakkal,
melyeket csak mi vagyunk képesek bevetni. Eltekintve a ’Lángoló
Rakétáktól’, a vers említ más bevetett halálos fegyvereket is. ’Indra
Dárdája’, amely egy forgó sugárvető (fényszóró?) által működött.
Amikor
bekapcsolták, egy fényoszlopot produkált, amelyet ha egy célpontra
irányítottak, azt azonnal elpusztította (felemésztette) az erejével.
Egy
részletben, a Hős, Krisna az ellenségét, Salvát üldözte az égen, amikor
Salva Vimánája, a Saubha valahogyan láthatatlanná vált. A
rettenthetetlen Krisna azonnal kilőtt egy különleges fegyvert: „Gyorsan
bevetettem egy nyilat, mely megölte a hangjának felkutatása által.”
Sok
más szörnyű fegyverleírás fellelhető elég lényegre törően a
Mahabharatrában, de a legijesztőbb mindközül a Vrishis ellen használt. A
beszámoló szerint: „Gurkha a sebes és erőteljes Vimánájával a Vrishis
és Adhakas három városa ellen repült és egy lövedéket hajított rájuk,
mely az Univerzum teljes energiájával volt töltve. Egy izzó füst és tűzoszlop, mely 10 ezer Napként ragyogott, emelkedett fel teljes pompájában…
Az
ismeretlen fegyver volt az, a Vas Menykő, egy gigantikus hírnöke a
halálnak, amely porrá zúzta Vrishis és Adhakas teljes faját.”
Fontos megjegyezni, hogy az effajta feljegyzések nem egyedülállóak. Több hasonló keresztutalás is fellelhető más ősi népeknél.
Ennek a Vas Menykő-nek az utóhatása egy jól felismerhető, baljóslatú gyűrű.
Akik általa haltak meg, látszólag a felismerhetetlenségig összeégtek.
A
túlélők kicsivel jobban jártak, a hajuk és körmük kihullott. Valószínű a
legzavarbaejtőbb és kihívóbb, hogy az ősi jegyzetekben információk
vannak arról, hogy hogyan építsünk egy ilyen állítólagos, mitikus
Vimánát. A maguk módján, az instrukciók elég pontosak.
A
szanszkrit Samarangana Sutradhara azt írja: „Erősre és ellenállóra kell
a Vimána testét készíteni, mint egy nagyszerű repülő fény testű
madárnak. Belülre elsőnek a Merkúr motort (hajtóművet) kell betenni a
vashűtő berendezésével az alján. A Merkúrban lappangó erővel, mely a
vezető (irányító) forgószelet mozgásba hozza, egy benne ülő ember
hatalmas távolságokba utazhat az égen. Egy Vimána mozgása lehet
vertikálisan fel- és leszálló, rézsútosan mozgó előre és hátra. A
gépezetek segítségével az emberi teremtmények képesek az eget szelni és a
mennyei lények a Földre szállni.”
A
Hakatha (A babilóniaiak törvénykönyve) álláspontja elég egyértelmű:
„Egy repülő gépezet működtetésének privilégiuma nagyszerű. A repülés
tudománya mind között a legősibb örökségünk. Egy ajándék azoktól ’Akik a
fellegekből valók’. Átvettük tőlük, mint megannyi életet megmentő
eszközt. Azonban még fantasztikusabb az az információ, mely egy ősi
kaldeus (Chaldean) műben lelhető fel, ’A Sifrala’-ban, amely több mint
100 oldalnyi leírást tartalmaz arról, hogy hogyan építsünk
repülőszerkezeteket. Olyan szavakat tartalmaz, mint pl. grafit rúd,
réztekercs, kristály indikátor, vibráló szféra (gömb?), stabil szögek,
stb.
Ősi Indiai Repülőgép Technológia> az Anti- Gravitáció kézikönyvből D. Hatcher Childress-től.
Megannyian,
az UFO rejtélyt kutatók közül elsiklanak egy igen fontos tény felett. A
legtöbb repülő csészealjat idegen eredetűnek feltételezik, esetleg
katonai szervezetektől eredeztetik, eközben valószínű, hogy ősi indiai
és atlantiszi származásúak.
Amit
az ősi indiai repülő szerkezetekről tudunk, az ősi indiai forrásokból
származik; ősi szövegekből, melyek a századok során ránk maradtak. Nem
kétséges, hogy ezen szövegek legtöbbje hiteles; a megannyi jól ismert
ősi indiai eposz önmagukban, és betűről betűre százával tartalmazza
azokat. Legtöbbjük még nem lett angolra lefordítva ószanszkitból.
Ashoka
az indiai nagyúr létrehozta az ’A Kilenc Ismeretlen Ember (Férfi?)
Titkos Társaság’-át: nagy indiai tudósok, akik állítólag katalogizálták a
tudományokat. Ashoka, munkájukat titokban tartotta félve attól, hogy a
tudósok által összegyűjtött csúcstechnológiák, melyeket ősi indiai
forrásokból gyűjtöttek össze, gonosz háborús cselekedetekhez használják
fel, melyek ellen Ashoka hevesen kiállt, és áttért a buddhizmusra miután
egy rivális sereget megsemmisített egy véres csatában. A ’Kilenc
Ismeretlen Ember (Férfi?)’ összesen 9 könyvet írt, feltehetően mindegyik
egyet. Egyedi jelzésű volt a „Gravitáció Titkai!” Ez a könyv nem
ismeretlen a történészek számára, de ők nem úgy tekintettek rá, mint
aminek köze lenne a „gravitáció irányításához”.
Feltehetőleg
még mindig egy titkos könyvtárban tartják valahol Indiában, Tibetben
vagy valahol máshol (talán valahol Észak-Amerikában). Pontosan érthető
az oka annak, hogy miért is akarhatott Ashoka egy ilyen titkos tudást
elrejteni ameddig csak lehet.
Ashoka
szintén tartott az olyan pusztító háborúktól, melyekben ilyen
csúcsfejlett járműveket és futurisztikus fegyvereket vetnek be,
melyekkel az ősi indiai Ráma Birodalmat elpusztították több ezer évvel
ezelőtt. Pár évvel ezelőtt a kínaiak felfedeztek néhány szanszkrit írást
a tibeti Lhasában, melyeket a Chandrigarh Egyetemre küldtek fordításra.
Dr.
Ruth Reyna az egyetemről, azt állítja, hogy az írások instrukciókat
tartalmaznak csillagközi űrhajók építéséhez! Állítása szerint a meghajtó
rendszerük Anti-gravitációs elven működik és egy ’laghima’-hoz hasonló
rendszerre alapoz, az ego ismeretlen ereje, mely az ember fiziológiai
alkatában lakozik, „egy centrifugális erő, mely elég erős ahhoz, hogy
közömbösítsen minden gravitációs hatást.” A hindu jógikhoz hasonlóan, a
’laghima’ az, ami képesé tesz egy személyt a levitációra.
Dr.
Reyna elmondta, hogy ezen gépek fedélzetén, melyeket „Astra”-nak hívnak
a szövegek, az ősi indiaiak képesek voltak emberek csoportjait küldeni
bármely bolygóra, az írás szerint, melyet több ezer évesnek tartanak. A
kéziratok szintén felfedik az ’antima’ titkát; „a láthatatlanság
köpenyének” és „garima”-nak; „hogyan váljunk olyan nehézzé, mint a
vezetés hegye (mountain of lead?).” Természetesen az indiai tudósok nem
vették túl komolyan ezeket a szövegeket, de az értéke jócskán megnőtt
miután a kínaiak bejelentették, hogy az írások egyes elemeit
felhasználják az űrkutatásaikhoz! Ez volt az első példa, hogy egy
kormány elismeri Anti-gravitációs fejlesztéseit. A kéziratok nem
állítják határozottan, hogy valaha is történt volna bolygóközi utazás,
de azt sugallják, hogy szervezett utak voltak a Holdra, bár az nem
pontosan érthető, hogy hogyan hajtották azt végre.
Viszont,
az egyik legnagyobb indiai eposz, a Rámájana, tartalmaz egy nagyon
részletes történetet, mely egy utazást ír le a Holdhoz egy Vimánával
(vagy Astrával), és egy tényszerű leírást egy Holdon zajló csatáról egy
Asvin (vagy „Atlanti”) repülővel. Ez csak egy kis része a jelenlegi
bizonyítékoknak az indiaiak által használ Anti-gravitációs, repülési és
űrhajózási technológiájára. Ahhoz, hogy ténylegesen megértsük ezt a
technológiát, még sokkal távolabb kell visszamennünk az időben. Az
észak-indiai és pakisztáni „Ráma Birodalmat” majd 15 ezer évvel ezelőtt
alapították az indiai szubkontinensen, melynek hatalmas népessége,
fejlett városai voltak, melyekből igen sok volt a pakisztáni, észak-, és
nyugat indiai sivatagokban.
Ráma
az Atlanti civilizációval egy időben létezett a Közép- Atlanti
Óceánban, és felvilágosult papkirályok vezették, akik a városokat
igazgatták. Ráma hét leghatalmasabb fővárosát a hindu írások „A Hét
Rishi Városok” néven említik. Az ősi indiai szövegek szerint a
lakosságnak repülő szerkezeteik voltak, melyeket „Vimánának” hívtak. Az
ősi indiai eposz említést tesz egy dupla fedélzetű (kétszintes), kör
alakú, ablakokkal és egy kupolával rendelkező, ahogy mi jobban el tudjuk
képzelni, repülő csészealjról. „Szélsebesen” repült és „dallamos
hangot” bocsájtott ki magából. Megközelítőleg négy típusa volt a
Vimánáknak; voltak csészealj formájúak, a többi cilinderhez
(„szivarformájú repülők”) hasonló volt. Számtalan ősi indiai szöveg
említi a Vimánákat, több kötet is megtelne velük. Az ősi indiaiak, akik
maguk készítették ezeket a járműveket, teljes repülési útmutatókat írtak
a különböző féle Vimánák irányításához, ezekből elég sok fennmaradt és
némelyiküket még angolra is lefordították.
A
Szamara Szutradhara egy tudományos értekezés, amely az összes
lehetséges repülési szöggel foglalkozik Vimánák repüléséhez. 230
versszak foglalkozik a konstrukcióval, felszállással, több ezer
mérföldnyi cirkálással, normál és vészleszállással, és még a lehetséges
madarakkal való ütközésekről. 1875-ben egy indiai templomban újra
felfedeztek egy i.e. 4. században íródott szöveget a Vimánika Szasztrát,
melyet Bharadvai a Bölcs írt, aki egy a forrásánál is régebbi szöveget
használt fel. Ez a Vimánák működtetésével foglalkozott és információk
voltak benne a kormányzásról, a hosszú repülések előkészületéről, a
repülő vihar és villám elleni védelméről, és arról, hogy hogyan váltsunk
át szoláris energiára szabadenergia-forrásról, ami „Anti-
gravitációnak” tűnik. A Vimánika Szasztrának (vagy Vymaanika-Shaastra) 8
fejezete van tele ábrákkal, melyek 3 fajta légi jármű leírását
tartalmazzák, és olyan berendezésekét, melyek nem fognak tüzet és nem is
romlanak el. Szintén említ 31 alapvető alkatrészt és 16 anyagot,
amelyből Vimánákat építenek. Ezt a dokumentumot angolra lefordították és
a kiadónál levélben rendelhető:
VYMAANIDASHAASTRA
AERONAUTICS, írta Maharishi Bharadwaaja, angolra fordította,
szerkesztette, nyomtatta és kiadta Mr. G. R. Josyer, Mysore, India 1979
(elnézést, cím nincs).
Josyer
úr az igazgatója a Nemzetközi Szanszkrit Nyomozó Akadémiának, mely
Mysore-ban található. Nem kétséges, hogy a Vimánákat valamilyen „Anti-
gravitációs” erő hajtotta meg.
A
Vimánák függőlegesen szálltak fel és képesek voltak lebegni az égen,
mint egy modern helikopter. Bharadvai a Bölcs nem kevesebb, mint 70
légügyi hatóságra (hatósági személyre?) és 10 légügyi szakértőre utal az
óvilágban.
Ezek
a források mára már elvesztek. A Vimánákat egy Vimána Grihában
tartották, egyfajta hangárban, és néhol azt állították, hogy valamilyen
sárgás-fehér folyadékkal hajtották meg őket, néha meg valami merkúr nevű
vegyülettel, úgy tűnik az írók is belezavarodtak ebbe.
Valószínű,
hogy a későbbi írók megfigyelőként a korábbi szövegek alapján írtak a
Vimánákról és érthetően belezavarodtak a meghajtás alapelvébe. A
sárgás-fehér folyadék valószínűleg gázolaj (benzin?) lehetet, és
valószínű, hogy a Vimánáknak többféle meghajtása lehetett, köztük
belsőégésű hajtómű és talán még sugárhajtómű is. Érdemes megjegyezni,
hogy a Nácik fejlesztették ki az első gyakorlati sugárhajtóművet a V8
rakétához. Hitlert és a náci vezérkart különösképpen érdekelte az ősi
India és Tibet, és több éves expedíciókat küldtek ezekre a helyekre a
30-as évektől kezdve, hogy ezoterikus bizonyítékokat gyűjtsenek, és
valószínű, hogy ezektől az emberektől tudományos információkat
szereztek!
A
Dronaparva szerint, mely a Mahabhararta és a Rámájana része, van egy
leírás egy gömb alakú Vimánáról, amely a merkúr által keltet hatalmas
sebességű szél által született. Úgy mozgott, mint egy UFO, fel és le,
előre és hátra, ahogy a pilóta akarta.
Más
indiai forrásból, a Számárból (Samar), a Vimánák „vasgépek voltak, jól
összeforrasztott és sima, merkúrral töltve, melyet a hátulján lövellt ki
morajló lángként.”
Egy
másik mű, a Számáránganaszutradhara leírja, hogy hogyan készültek ezek a
járművek. Valószínű, hogy a merkúrnak a meghajtáshoz volt köze, de
sokkal valószínűbb, hogy a vezérlőrendszerhez volt köze. Érdekes módon,
szovjet tudósok felfedezték a türkmenisztáni és a Góbi Sivatag béli
barlangokban a „korszakokkal ezelőtti kozmikus járművek navigálásához
használt műszerek”-et. Az eszközök domború üveg vagy porcelán tárgyak,
melyek egy tölcsérben végződnek egy csepp merkúrral benne.
Evidens,
hogy az ősi indiaiak összevissza repkedtek ezekkel a járművekkel egész
Ázsiában, feltehetően Atlantiszra, és nyilvánvalóan még Dél-Afrikába is.
A pakisztáni Mohenjodaroban találtak egy írást (feltételezhetően egyike
a „Ráma Birodalom Hét Rishi Városának”), amely még mindig megfejtetlen,
amely szintén megtalálható még egy helyen a Világon:
a
Húsvét Szigeteken! A Húsvét Szigeteki írást Rongo-Rongo írásnak hívják
és szintén megfejtetlen, és hátborzongatóan hasonlít a mohenjodaroi
szövegre. Volt egy légi bázis a Ráma Birodalom Vimánái számára a Húsvét
Szigeteken? (A mohenjo- daroi Vimána repteren, ahogy az utas a
várócsarnokba megy, hallhatja az édes dallamos hangját a bemondónak a
hangszórón keresztül: „Ráma légitársaság 7-es számú járata Balira,
Húsvét Szigetekre, Nazcára, és Atlantiszra kész a beszállásra. Az
utasokat kérem fáradjanak a beszállókapuhoz…”) Tibetben, nem kis
távolság, „tüzes szekérről” ekképp beszélnek: „Bhima járművével
tovaszállt, ragyogó akár a Nap és hangos akár a vihar… A repülő szekér
fénylett, mint a láng a nyári éjszakai égen… Úgy suhant, mint egy
üstökös… Olyan volt mintha két Nap ragyogott volna. Aztán a szekér a
magasba emelkedett és a menny felragyogott.”
A
Bhavabhuti Mahavirájában, egy 8. századi Jain (ez egy vallás) írás régi
szövegeket és tradíciókat gyűjtött össze, melyben ezt olvashatjuk: „Egy
égi szekér, a Pushpaka, megannyi embert szállított Ayodhya városába. Az
ég fantasztikus repülő masinákkal volt tele, sötétek, mint az éjszak,
de sárgás ragyogásukkal feltűnőek.” A Védák, ősi hindu versek, melyek
valószínű a legrégebbi az összes indiai írás közül, különböző formájú és
méretű Vimánákról tesz említést: az „ahnihotravimana” két hajtóművel
rendelkezett, az „ELEFÁNT- VIMÁNA” még több hajtóművel volt ellátva, a
többi típus a jégmadár (halászmadár), Ibis és más állatok után volt
elnevezve. Sajnos, mint a legtöbb tudományos felfedezés, a Vimánák is
fel lettek használva háborús célokra. Az atlantisziak a saját repülő
szerkezetüket, a ’Vailixi’-t használták, egyfajta repülőgép, amellyel
szó szerint megpróbálták meghódítani a világot, ha hihetünk az indiai
szövegeknek. Az atlantisziakat az indiai szövegekben „Asvinoknak” is
említik, akik sokkal fejlettebb technológiával rendelkeztek, mint az
indiaiak és szembetűnően sokkal inkább háborús természetük volt.
Habár
nincsenek ősi szövegek az atlantiszi Vailixi-ről, néhány információ
érkezett hozzánk ezoterikus, ’okkult’ forrásokból, melyek leírják a
repülőszerkezeteiket. A Vimánaként nem azonosítható Vailixi alapjában
véve szivar alakú és képes volt a víz alatt manőverezni ugyanúgy, mint a
légkörben, vagy a világűrben. Más járművek, a Vimánákhoz hasonlóan
csészealj formájúak és szintén képesek voltak alámerülni. Eklal Kueshana
a ’The Ultimate Frontier’ című könyv szerzője, egy 1966-os cikkében azt
írta, hogy a Vailixi 20 ezer évvel ezelőtt Atlantiszon lett
kifejlesztve és a leggyakrabban használt típusuk az „egy csészealj
formájú, rendszerint trapezoid keresztszelvényű, három domború
hajtóműgondolával az alján.” „Mesterséges Anti-gravitációs eszközt
használnak meghajtásként, amely megközelítőleg 80 ezer lóerő leadására
képes.”
A
Rámájana, Mahabhararta és más szövegek egy iszonyatos háborúról
beszélnek, úgy 10-12 ezer évvel ezelőtt Atlantisz és Ráma között, olyan
pusztító fegyverekkel, amilyeneket az olvasó a század 2. feléig
elképzelni sem tudott.
Az
ősi Mahabhararta, a Vimánák egyik forrása, elmeséli a hihetetlen
pusztítását ennek a háborúnak: „… (a fegyver ez volt) egy lövedék az
univerzum teljes energiájával töltve.
Egy tündöklő izzó füst és tűzoszlop 10 ezer Napként, teljes pompájában emelkedett fel…
Vas
Menykő, egy gigantikus hírnöke a halálnak, amely porrá zúzta Vrishis és
Adhakas teljes faját… Akik általa haltak meg, látszólag a
felismerhetetlenségig összeégtek.
A
hajuk és körmük kihullott; az agyagedények látszólag ok nélkül törtek
szét és a madarak fehérré váltak… néhány órával később minden élelem
fertőzötté vált… hogy szabaduljanak a tűzből, a katonák patakokba dobták
magukat, hogy megmossák maguk és felszerelésük…”
Úgy
tűnik, hogy a Mahabhararta egy atomháborút ír le! Az ehhez hasonló
utalások nem egyedülállóak, de a csaták, a bevetett fegyverek
fantasztikus arzenálja és az égi járművek mind közösek az összes indiai
eposzban. Még egy Vimána-Vailixi holdi csata leírás is létezik!
A
fent leírtak elég híven tükrözik, hogy hogyan is nézhet ki egy
atomrobbanás és a radioaktivitás hatása a népességre. A vízbeugrás az
egyetlen remény.
Amikor
Mohenjodaro-i Rishi Várost archeológusok a múltszázadban feltárták,
utcákon heverő csontvázakat találtak, némelyikük úgy tartotta a kezét,
mintha valami hatalmas csapás érte volna őket. Ezek a csontvázak a
valaha találtak közül, a legnagyobb radioaktivitást mutatták a
Nagaszakiban és Hirosimában találtakat is beleértve. Azon ősi
városoknak, melyeknek kő és téglafalaik voltak, teljesen megüvegesedtek,
ezek teljesen egybeolvadtak, megtalálhatóak Indiában, Írországban,
Skóciában, Franciaországban, Törökországban, és más helyeken. Nincs
logikus magyarázata annak, hogy hogyan üvegesedhettek meg kőből épült
citadellák és városok, kivéve egy atomrobbanást.
Még
továbbmenve, Mohenjo- Daro-nál, amely egy jól tervezett város,
lefektették a közművet, a vízvezetékrendszer főleg Pakisztánt és Indiát
szolgálja ki, és az utcákat „fekete üvegdarabok” terítették be.
Felfedezték, hogy ezek a fekete üvegdarabkák nagyon magas hő által
megolvadt agyagedények voltak!
Atlantisz
kataklizmikus elsüllyedésével és Ráma atomfegyverek általi
eltörlésével, a világ a ’kőkorszakba” omlott össze és a modern
történelem csak évezredekkel később kezd feltámadni, úgy tűnik nem tűnt
el Atlantisz és Ráma összes Vimánája és Vailixi-je.
Az
elmúlt évezredek során épültek, némelyikük még mindig használatban van,
ezt bizonyítja Ashoka ’Kilenc Ismeretlen Férfi’-je és a Lhasa
kéziratok. A titkos társaságok vagy a „Testvériség” rendkívüli,
„megvilágosodott” emberi teremtmények megőrizték ezeket a találmányokat
és tudományos ismereteket, történelmet, stb., ez nem is tűnik
meglepőnek.
Megannyi
jól ismert történelmi személy, köztük Jézus, Buddha (Buddah), Lao Tzu,
Konfúciusz, Krisna, Zoroaster, Mahavira, Quetzalcoatl, Akhenaton, Mózes,
és még sok jelenkori feltaláló és természetesen még sokak, akik
valószínűleg névtelenek maradnak, mert tagjai valamelyik titkos
szervezetnek. Érdekeségként megemlítendő, hogy amikor Nagy Sándor
megszállta Indiát, több mint 2 ezer évvel ezelőtt, a históriásai
megörökítettek egy eseményt, amikor megtámadta őket egy „lángoló, repülő
pajzs”, amely a sereg felett repdesett és megrémítette a lovasságot.
Ezek a repülőcsészealjak azonban nem használtak semmilyen atom-, vagy
sugárfegyvert Sándor serege ellen, nem volt kegyelem és Sándor elindult
meghódítani Indiát. Több író is azt sugallja, hogy a „Testvériség”
Tibetben, vagy más Közép-Ázsiai helyen, titkos barlangokban tartja a
saját Vimánáit és Vailixi-jeit, és a nyugat-kínai Lop Nor sivatag egy
nagy UFO rejtély központja ként ismert. Talán még mindig itt tartanak
egy csomó repülőszerkezetet, földalatti bázisokon, mint amilyeneket az
amerikaiak, britek és szovjetek építettek szerte a világon az elmúlt
néhány évtizedben. Továbbra sem lehet minden UFO tevékenységet a régi
Vimánák számlájára írni, melyek valamilyen oknál fogva a Holdra
utazgatnak.
Fordította: Sikó Gábor
Forrás: http://www.magharakademia.hu/elet-a-vilagegyetemben/irodalom/osi-technologia-high-tech-haboruk-leirasai-osi-szovegekben.html
http://www.magharakademia.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése