1. |
Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered,
és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk
teremtménye. Ha az ember tisztátalan elmével szól vagy cselekszik, a
szenvedés úgy követi, mint a kocsiba fogott igásállatot a kerék.
|
2. |
Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered,
és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk
teremtménye. Ha az ember tiszta elmével szól vagy cselekszik, az öröm
úgy követi, mint saját árnyéka.
|
3. |
"Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak." Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.
|
4. |
"Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak." Aki nem így gondolkodik, megszabadul a gyűlölettől.
|
5. |
Mert a gyűlöletet nem a gyűlölet győzi le, hanem a szeretet. Ez örök törvény.
|
6. |
Sokan nem tudják, hogy azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk. Akik megértik ezt, nem harcolnak többé.
|
7. |
Aki a gyönyörökért él, kinek lelke nem
ismeri az összhangot, s még étkezésére sem fordít gondot, aki
állhatatlan, és nincs erényekkel felvértezve, azt Mára és az önző
szeszélyek hajtják, mint ahogy a gyenge fát tépázza a szél.
|
8. |
De aki nem a gyönyörökért él, kinek lelke
összhangra talált, aki mértéket tart mind az evésben, mind a böjtben,
aki erényes, és hite is erős, azt nem érheti kísértés, ahogy a sziklát
sem rendítheti meg a szél.
|
9. |
Aki tisztátalan lélekkel ölti magára a
szerzetesek sárga köntösét, belső összhang és az igazság ismerete
nélkül, az méltatlan a szent ruhára.
|
10. |
De aki bűnöktől mentes, s lelke megingathatatlan az erényben, ismeri a belső összhangot és igazságot, az méltó a szent ruhára.
|
11. |
Akik azt hiszik, hogy a valótlan létezik,
s hogy a Valóság nincs, sohasem érik el az Igazságot, mert elvesznek a
téves gondolkodás útján.
|
12. |
De akik tudják, hogy a Valóság létezik, s
hogy a valótlan nincs, elérik az Igazságot, biztosan haladva a helyes
gondolkodás útján.
|
13. |
Ahogy az esővíz keresztülfolyik a rosszul fedett tetőn, úgy hatolnak át a szenvedélyek a vigyázatlan elmén.
|
14. |
De ahogy az esővíz nem folyik át a jól fedett tetőn, a szenvedélyek sem hatolnak át a gondosan vigyázott elmén.
|
15. |
Van, aki szenved ezen a világon, és
szenved a túlvilágon is. Mindkét világban szenved, aki rosszat tesz.
Szenved először, és keservesen szenved másodszor is, amikor szembesül a
rosszal, amit tett.
|
16. |
Van, aki boldog ezen a világon, és boldog
a túlvilágon is. Mindkét világban boldog, aki jót tesz. Örül először,
és boldogan örvend másodszor is, amikor szembesül a jóval, amit tett.
|
17. |
Van, aki szomorú ezen a világon, és
szomorú a túlvilágon is. Mindkét világban szomorú, aki rosszat tesz.
Bánkódik először: "Rosszat tettem", és még jobban bánkódik másodszor, a
szomorúság útján.
|
18. |
Van aki örvend ebben a világban, és
örvend a túlvilágon is. Mindkét világban örvend, aki jót tesz. Örvend
először: "Jót tettem", és még jobban örvend másodszor, a boldogság
útján.
|
19. |
Aki bőven ontja a szent igéket, de nem
cselekszik azok szerint, az ostobán megfosztja magát a szent élettől.
Olyan ő mint a tehénpásztor, aki a gazdajószágát számlálja.
|
20. |
Ha viszont valaki, bár szűkszavúan él a
szent igékkel, de megcselekszi azokat, szenvedélyektől, gyűlölettől és
önámítástól mentesen, helyes belátással és szabad elmével, nem
kívánkozva soha semmiért, annak élete maga a szentség.
|
21. |
Az éberség a halhatatlanság útja, a
figyelmetlenség a halál útja. Akik nyitott szemmel élnek, sohasem halnak
meg, akik figyelmetlenek, már most olyanok, mint a holtak.
|
22. |
Akik ezt az igazságot tiszta elmével
megértik, akik bölcsek és örökké figyelnek, megismerik az éberség
örömét, a Nagyok útjának örömét.
|
23. |
És azok, akik emelkedett gondolatokkal és
elmélyült figyelemmel, örökké tartó erővel haladnak az úton, végül
elérik a Nirvánát, a legfőbb békét és múlhatatlan örömöt.
|
24. |
Aki fejlődik a hitben, aki sohasem
felejti el legfőbb célját, akinek cselekedetei tiszták, s aki gondosan
ügyel cselekedeteire, aki önuralomban tökéletesedik, és aki mindig,
örökké éber, az megdicsőül.
|
25. |
Fejlődve a hitben és éberségben,
önuralmat gyakorolva és belső összhangot teremtve, a bölcs szigetet épít
lelkének, melyet nem érhetnek el az áradások.
|
26. |
A bolondok és tudatlanok nem törődnek
semmivel, nem ismerik az éberséget. De aki az éberség birtokába jutott,
legnagyobb kincsének tartja azt.
|
27. |
Soha ne engedj a figyelmetlenségnek. Soha
ne süllyedj az olcsó örömök, az érzéki szenvedélyek mocsarába. Aki éber
marad, és elmélyült figyelemmel szemléli a világot, az végül a
legtökéletesebb örömhöz jut.
|
28. |
A bölcs, aki éberségével legyőzi az
esztelenséget, olyan, mint aki megszabadulva a földi terhektől felmegy a
bölcsesség palotájába, s annak erkélyéről tekint le a földi kínoktól
szenvedőkre, sőt mint a bölcs remete, aki a szent hegy csúcsáról nézi a
távoli síkságon küszködő tudatlanokat.
|
29. |
Éberen a figyelmetlenek között,
virrasztón az alvók között, a bölcs ember, mint egy gyors versenyló,
rója köreit, elhagyva a lassúkat.
|
30. |
Indra az ébersége révén vált az istenek urává. Így maguk az istenek is becsülik az ébert, és megvetik az esztelent.
|
31. |
A szerzetes, aki az éberség örömét
élvezi, és tartózkodik a világ esztelenségétől, úgy megy útján, mint a
futótűz, felperzselve a kisebb és nagyobb akadályokat.
|
32. |
A szerzetes, aki az éberség örömét
élvezi, és tartózkodik a világ esztelenségétől, soha nem veszíthet
dicsőségéből, és közeledik a Nirvána felé.
|
33. |
Az elme szeszélyes és nyughatatlan, nehéz
vigyázni és visszafogni. A bölcs ember úgy összpontosítsa elméjét, mint
ahogy a nyílkészítő egyenesíti a nyílvesszőt.
|
34. |
Mint a partra vetett hal, melyet kivettek
vízi otthonából, úgy szomjazik az elme, és küzd, hogy megszabaduljon a
halál hatalmától.
|
35. |
Az elme állhatatlan és csapongó, kedve
szerint bárhová elillan a káprázatot követve. Valóban nehéz visszafogni.
De mégis jó irányítani. Az önmagán uralkodó elme nagy örömök forrása.
|
36. |
Láthatatlan és megfoghatatlan az elme.
Kedve szerint bárhová elillan a káprázatot követve. Mégis, a bölcs
őrizze jól, mert a jól őrzött elme nagy örömök forrása.
|
37. |
Az elme messzire kóborolhat testetlenül,
felöltve a tudat rejtélyes köntösét. Csak az szabadul meg a halál
kötelékétől, akinek elméje összhangot talált.
|
38. |
Kinek elméje állhatatlan, aki nem látja
az igazság útját, kinek hite és békéje ingatag, soha nem ismeri meg a
bölcsesség teljességét.
|
39. |
De kinek elméje nyugodt önuralommal
szabadult fel a vágyak iránti sóvárgástól, aki felülemelkedett jón és
rosszon, az felébredt, és nem ismer félelmet.
|
40. |
Felismerve hogy tested törékeny, akár egy
korsó, erősítsd meg elméd, mint egy várat, és vívd meg a döntő harcot
Márával, és minden gonosz kísértéssel. A győzelem után őrizd jól
hódításodat, és mindig, mindig figyelj.
|
41. |
Mert hamarosan - mily szomorú - ez a test élettelenül hever majd a földre hajítva, akár egy rossz gerenda.
|
42. |
Az ellenség megsértheti az ellenséget, és
a gyűlölettel telt megsebezheti a másikat, de az emberen saját elméje,
ha elszabadul, még súlyosabb sebet ejthet.
|
43. |
Az apa, anya vagy rokon sok jót tehet az emberrel, de nagyobb jót tehet saját, helyesen irányított elméje.
|
44. |
Ki hódítja meg e világot, s az istenek
világát, és Jama világát, a halált és fájdalmat? Ki találja meg a
Dhammapadát, a Tökéletesség tiszta útját, mint ahogy a virágot kereső
ember a legszebb virágot találja meg?
|
45. |
A bölcs tanítvány hódítja meg e világot, s
az istenek világát, és Jama világát, a halált és fájdalmat. Ő találja
meg a Dhammapadát, a Tökéletesség tiszta útját, úgy ahogy a virágot
kereső ember a legszebb virágot találja meg.
|
46. |
Aki tudja, hogy teste a hullám tajtéka, a
délibáb árnyéka, az eltöri Mára éles nyilait, melyeket az érzéki
szenvedélyek rózsái rejtenek, azt nem látja meg a Halál Királya, az
továbbmegy és követi az utat.
|
47. |
De a halál elragadja azt, aki az érzéki
szenvedélyek rózsáit szedi, ahogy a szökőár elönti az alvó falut, s
továbbzúdul a maga útján.
|
48. |
És a halál, amely mindennek véget vet, végez azzal, aki vágyai nyomán az érzéki szenvedély rózsáit szedi.
|
49. |
Ahogy a méh a virág lényegét gyűjti, s
továbbröpül anélkül, hogy elvenne annak szépségéből és illatából, úgy
vándoroljon a bölcs ebben az életben.
|
50. |
Ne gondolkodj mások hibáin, mit tettek és mit nem tettek. Gondolkodj inkább saját bűneiden, mit tettél és mit nem tettél.
|
51. |
Mint a virág, ami szépen virít és szép a
színe, de nincs illata, olyan a meddő szó, annak a szava, aki beszél, de
nem úgy cselekszik.
|
52. |
És mint egy pompás virág, aminek szép a
színe és kellemes az illata, olyanok a termékeny szavak, annak a szavai,
aki beszél, és aszerint cselekszik.
|
53. |
Miként egy virághalomból is sokféle füzér és koszorú fonható, a halandó ember is sokféle jót tehet életében.
|
54. |
A virág illata nem szállhat a széllel
szemben, még a szantálfáé, az oleanderé vagy a jázminé sem. De a jótett
ereje a széllel szemben is eljut a világ végéig.
|
55. |
Érezzük a szantál, az oleander, a kék
lótusz és a jázmin édességét, de túl a virágok édességén, az erény
édessége sokkal nemesebb.
|
56. |
Nem száll messzire a virágok illata, még
az oleanderé és a szantálfáé sem. De a jótett ereje az egekig elér, és
maguk az istenek élvezik annak édességét.
|
57. |
Nem állhat Mára, a halál azok útjába, akik erényesek, éberek, s akiket megvilágosult szellemük szabaddá tett.
58-59. Ahogy az útszélre vetett szemét
közül kinő a lótusz, és édes illatú virágot hoz a lélek örömére,
ugyanúgy ragyog fel a vak tömegben a Buddhát követő tanítvány
bölcsességének tiszta fénye, azé, aki valóban felébredt.
|
60. |
Milyen hosszú az éjszaka az őrnek, milyen
hosszú az út a megfáradottnak, milyen hosszú az életek sorának halálba
torkolló vándorlása a bolondnak, aki nem találja az utat!
|
61. |
Ha az élet hosszú útján a vándor nem
talál magánál jobb vagy legalább magához méltó társat, hadd menjen
örömmel, hisz a bolond nem segítheti az útját.
|
62. |
"Ezek a fiaim. Ezek a javaim." Így aggasztja magát a bolond. Még saját magának sem birtokosa, hát még fiainak és javainak!
|
63. |
Ha a bolond belátja saját bolondságát, legalább ebben bölcs. De a bolond, aki azt hiszi magáról hogy bölcs, igazán bolond.
|
64. |
A bolond nem ismeri meg az igazság útját,
még ha egész életét egy bölcs társaságában tölti is, miként a kanál sem
ismerheti meg a leves ízét.
|
65. |
De aki figyel és lát, töltsön bár csak
egy pillanatot is a bölccsel, meg fogja ismerni a bölcsesség útját, mint
ahogy a nyelv is ismeri az étel ízét.
|
66. |
A bolond, aki bölcsnek hiszi magát, egész
életében önmaga ellensége. Hibát hibára halmoz, és azok végül keserű
gyümölcsöt teremnek.
|
67. |
Mert nem helyes az a tett, amelyet megbánunk, s amelynek keserű gyümölcsét könnyek között szüreteljük.
|
68. |
De helyes az a tett, amelyet nem bánunk meg, s amelynek édes gyümölcsét örömmel szüreteljük.
|
69. |
A bolond édesnek érzi a rossz tettet, míg
következménye, a fájdalom el nem érkezik. Ekkor le kell nyelnie a hibák
keserű gyümölcsét.
|
70. |
A bolond hónapokig böjtölhet, fűszál
hegyével kanalazhatja az ételt, de mégsem ér tizenhatodannyit sem, mint a
bölcs, aki gondolatait igazsággal táplálja.
|
71. |
A hibás tett következménye esetleg nem
azonnal jelentkezik, ahogy a friss tej sem azonnal alszik meg; mint a
hamu alá temetett parázs, lassan emészti fel a vétkezőt, a bolondot.
|
72. |
És ha a bolond netán okoskodik, csak bajt hoz magára. Szétzilálja elméjét, és sorsa még sötétebbre fordul.
|
73. |
Mert rögtön megbecsülést és tiszteletet követel, tekintélyt a kolostorokban és a nép hódolatát.
|
74. |
"Csak hadd gondolják a gazdálkodók és a
remeték is, hogy ezt mind én cselekedtem. Csak hadd kérdezzenek mától
engem, hogy mit tegyenek és mit ne." Ezek a bolond gondolatai, aki
felfuvalkodott a becsvágytól és büszkeségtől.
|
75. |
De más a földi kincsek útja, és más a
Nirvána útja. Buddha követője gondolkodjék ezen, és a közmegbecsülés
helyett mindig saját szabadságára törekedjen.
|
76. |
Tekints arra az emberre, aki feltárja
előtted hibáidat úgy, mintha rejtett kincset tárna fel. Ő a bölcs, aki
megmutatja neked az élet veszedelmeit. Kövesd: aki követi, csak jót lát
és semmi rosszat.
|
77. |
Hadd dorgáljon és hadd tanítson, hadd korlátozza benned a rosszat. A jók szeretni fogják, a rosszak pedig gyűlölni.
|
78. |
Ne barátkozz azokkal, akik torzlelkűek;
ne keresd a gonoszok társaságát. Barátkozz azokkal, akik nemeslelkűek;
keresd a jók társaságát.
|
79. |
Aki az Igazság vizét issza, boldogan
pihen, elcsöndesült elmével. A bölcs a Dhammában leli örömét, a Nagyok
által feltárt igazságban.
|
80. |
A csatornaépítő megszabja a víz útját, a
nyílkészítő kiegyenesíti a nyilat, az ács formát ad a fának, a bölcs
pedig irányítja saját elméjét.
|
81. |
Ahogy a sziklát nem rendíti meg a szél, a bölcset sem rendíti meg a dicséret vagy szidalom.
|
82. |
Mint a tiszta, nyugodt és mélyvizű tó, olyanná válik a bölcs lelke a Dhamma szavainak hallatán.
|
83. |
Az igazak valóban képesek bármikor
lerázni a béklyót. A szentek nem pazarolnak egy szót sem vágyakra.
Adódhat öröm vagy bánat, a bölcshöz nem ér fel egyik sem.
|
84. |
Erényes, igaz és bölcs az, aki sem a
maga, sem a más érdekében nem vágyódik sok gyerekre, hatalomra vagy
gazdagságra, aki saját érdekeit nem helyezi az igazságosság elé.
|
85. |
Kevesen kelnek át az idő folyóján, hogy elérjék a Nirvánát. A többség az innenső parton futkos föl- és alá.
|
86. |
De azok, akik megismervén a törvényt, követik a törvény útját, elérik a túlpartot, s túljutnak a halál birodalmán.
87-88. Elhagyva a sötétség útját, követve
a világosság útját, a bölcs váljon meg a családi élettől, és kezdjen
szabad életet. Találja meg a legfőbb boldogságot a magányban, melyet oly
kevesen kedvelnek, távol a földi javaktól, a vágyaktól, s mindattól,
ami az elmét beárnyékolhatná.
|
89. |
Mert akinek elméje ismeri a fényhez
vezető utakat, aki elszakadt a vágyak kötelékeitől, és örül a
kötöttségektől mentes szabadságnak, aki kilépett a szenvedélyek
árnyékából, és megtisztulva ragyog a fényben, az már halandó életében a
halhatatlan Nirvánát élvezi.
|
90. |
Az utazó útjának végére ért. A végtelen
szabadság birtokában megszabadult a szenvedéstől, eloldotta a béklyókat,
kioltotta az élet izzó lázát.
|
91. |
Akinek gondolatai magasan járnak, az
mindig tovább igyekszik, és nem elégszik meg a helybenmaradással, mint a
hattyú, aki elhagyja tavát, és a magasba szárnyal, elhagyja otthonát
egy magasabb otthon kedvéért.
|
92. |
Ki ismerné az útját azoknak, akik az élet
igazi kenyerén élnek, akik elutasítanak minden fölöslegeset, akik a
szabadság egén szárnyalnak a kezdet nélküli térben? Életüket oly nehéz
követni, mint a madarak útját az égen.
|
93. |
Ki ismerné a szabadság egén szárnyaló
ember láthatatlan útját a kezdet nélküli végtelen térben? Szenvedélyei
elcsitultak, az élvezeteknek nincs hatalmuk fölötte. Útját oly nehéz
követni, mint a madarak röptét az égen.
|
94. |
Még az istenek is csodálják azt az
embert, aki bölcsen uralja érzékeit, miként a jó kocsihajtó ura
lovainak, és mentes a lealacsonyító szenvedélyektől és hiúságtól.
|
95. |
Nyugodt, mint a mindent eltűrő föld,
szilárd, mint a rendíthetetlen oszlop, tiszta, mint az átlátszó vizű tó.
Megszabadult a szamszárától, a halálba torkolló életek ismétlődésétől.
|
96. |
Az értelem fényénél megtalálta a szabadságot. Gondolata béke, szava béke, munkája béke.
|
97. |
Aki megszabadult a tévhitektől, mert
látta az örök Nirvánát, leoldotta az alacsonyabb szintű lét kötelékeit,
túljutott a kísértéseken, lemondott a vágyakról, ő valóban nagy az
emberek között.
|
98. |
Ahol szent ember lakik, legyen az bárhol: faluban, erdőben, völgyben vagy hegyen, az a hely az öröm helye.
|
99. |
Mert széppé varázsolja a vadont, ami
másnak lakhatatlan. Megtalálja az örömöt, amit más hiába keres, mert nem
nyomasztják vágyak.
|
100. |
Ezer haszontalan szónál többet ér egyetlen szó, amely nyugalmat ad.
|
101. |
Ezer haszontalan sornál többet ér egyetlen sor, amely nyugalmat ad.
|
102. |
Ezer haszontalan versnél többet ér egyetlen vers, amely nyugalmat ad.
|
103-105. |
Ha egy ember ezreket és ezreket tud
legyőzni a csatában, míg egy másik le tudja győzni önmagát, bizony a
másodiké a nagyobb dicsőség. Mert az önmagunkon aratott győzelem a
legnagyobb győzelem, és sem az istenek odafenn, sem a démonok odalenn
nem tudják elvenni ezt a dicsőséget.
|
106. |
Ha valaki száz éven át havonta ezer
áldozatot mutat be, míg másvalaki akár csak egyetlen pillanatra
tiszteletet ad egy bölcsnek, aki ura önmagának, az a pillanat többet ér,
mint az áldozatbemutatással teli száz év.
|
107. |
Ha valaki száz éven át tiszteli a szent
tüzet az erdőben, míg másvalaki akár csak egyetlen pillanatra
tiszteletet ad egy bölcsnek, aki ura önmagának, az a tiszteletadás
többet ér, mint száz év imádság.
|
108. |
Bármennyi tiszteletet vagy ajándékot
áldozzon is valaki évente az isteneknek, hogy érdemeket szerezzen, nem
éri ez töredékét sem az igaz ember tiszteletének.
|
109. |
Aki méltóképp tiszteli az erényes és szent embert, négy kincset szerez: hosszú életet, egészséget, hatalmat és boldogságot.
|
110. |
Ezer bűnben és elmélyedés nélkül leélt évnél többet ér egyetlen erényesen és elmélyülten töltött nap.
|
111. |
Ezer tudatlanul és elmélyedés nélkül leélt évnél többet ér egyetlen bölcsességben és elmélyülten töltött nap.
|
112. |
Ezer tétlenségben és gyarlóságban leélt évnél többet ér egyetlen bátorsággal és erős törekvéssel töltött nap.
|
113. |
Ezer évnél, mialatt megfeledkezünk minden
dolgok keletkezéséről és elmúlásáról, többet ér egyetlen nap, amelyet
minden dolgok keletkezésének és elmúlásának tudatában töltünk.
|
114. |
Ezer évnél, mialatt saját
halhatatlanságunkat nem ismerjük fel, többet ér egyetlen nap, amelyet
halhatatlanságunk ismeretében töltünk.
|
115. |
Ezer évnél, mialatt nem ismerjük fel a legfőbb utat, többet ér egyetlen nap, amelyet a legfőbb út ismeretében töltünk.
|
116. |
Igyekezz, cselekedj jót, tartsd távol az
elméd a gonosztól. Ha az ember túl lassú a jócselekedetben, elméje a
gonoszban keres szórakozást.
|
117. |
Aki hibát követ el, ne ismételje újra és újra. Ne találjon örömet a bűnben. A rossz tettek felhalmozódnak és fájdalmat okoznak.
|
118. |
Aki jót tesz, ismételje újra és újra. Találjon örömet a jócselekedetben. A jó tettek felhalmozódnak és örömet adnak.
|
119. |
Az ember örömét lelheti a gonoszban, de
csak addig, míg gonoszsága gyümölcsöt nem terem. Amikor a gonoszság
gyümölcse beérik, az ember meglátja benne a gonoszt.
|
120. |
Az ember fájdalmasnak találhatja a jót,
de csak addig, míg jósága gyümölcsöt nem terem. Amikor a jóság gyümölcse
beérik, az ember meglátja benne a jót.
|
121. |
Ne vedd semmibe még a kis bűnt sem,
mondván: "Ez nem számíthat". A vízcseppek előbb-utóbb megtöltik a
kancsót is. Ugyanígy az ostoba embert eltölti a gonosz, bár apránként
gyűlik benne.
|
122. |
Ne vedd semmibe még a kis jótettet sem,
mondván: "Ez nem számíthat". A vízcseppek előbb-utóbb megtöltik a
kancsót is. Ugyanígy a bölcs embert eltölti a jó, bár apránként gyűlik
benne.
|
123. |
Úgy kerülje az ember a gonoszság
veszélyeit, mint a kereskedő, aki nagy kincset visz, de kevés fegyveres
kíséri: elkerüli az út veszélyeit, vagy mint az életére vigyázó ember:
elkerüli, hogy mérget igyon.
|
124. |
Annak, akinek a kezén nincs seb, nem
árthat a kézben tartott méreg, mert a méreg nem fog a sértetlen testen.
Ugyanígy annak az embernek, akiben nincs gonosz, nem árthat a gonosz.
|
125. |
Ha a bolond ártani akar a jó, tiszta és bűntelen embernek, a gonosz visszaszáll rá, mint a széllel szemben szórt por.
|
126. |
Az emberek itt a földön születnek újjá; a
gonoszok a pokolban születnek újjá, az igazak a mennybe mennek. De akik
tiszták, egyenesen a Nirvánába jutnak.
|
127. |
Sem az égen, sem a tenger mélyén, sem a
hegyek barlangjaiban, sehol sem szabadulhat meg az ember attól a
gonosztól, amit cselekedett.
|
128. |
Sem az égen, sem a tenger mélyén, sem a hegyek barlangjaiban, sehol sem szabadulhat meg az ember a halál hatalmától.
|
129. |
Minden teremtmény reszket a veszélytől, mind fél a haláltól. Mikor valaki megérti ezt, nem öl és nem okoz halált.
|
130. |
Minden teremtmény fél a veszélytől, mindnek kedves az élete. Mikor valaki megérti ezt, nem öl és nem okoz halált.
|
131. |
Aki a boldogságot keresve másokat sért, akik szintén boldogságra vágynak, az többé nem talál boldogságra.
|
132. |
Aki a boldogságot keresve nem sért másokat, akik szintén boldogságra vágynak, az rátalál a boldogságra.
|
133. |
Sose beszélj durván, mert a kiejtett
durva szavak visszaszállhatnak rád. A dühös szavak fájdalmat okoznak, és
ütésre ütés lesz a válasz.
|
134. |
Ha képes vagy lecsendesülni, hangtalan
lenni, mint egy törött harang, akkor elérted a Nirvánát, és minden
haragod békévé változott.
|
135. |
Ahogy a tehénpásztor tereli jószágait a mezőre, úgy tereli egyre messzebb az öregség és a halál az élőket a halál mezejére.
|
136. |
Amikor a bolond gonoszul cselekszik, nem gondol arra, hogy olyan tüzet rak, amelynek lángján egykor majd neki kell égnie.
|
137-140. |
Aki fegyvert emel az ártatlanokra és a
tisztákra, azt hamarosan a tíz csapás egyike fogja sújtani: borzasztó
fájdalom vagy fogyatékosság; csonkulás vagy szörnyű betegség, sőt akár
őrület és elmebaj; királyi üldöztetés; rettentő vád; vagyonvesztés vagy a
rokonok elvesztése; vagy a házát felperzselő égi tűz. És amikor a
gonosztevő elpusztul, újraszületik a pokolban.
|
141. |
Sem a meztelenség, sem az ápolatlan haj,
sem a mosdatlanság, sem a böjt, sem a földön alvás, sem a hamuval
beszóratás, sem a görnyedt kuporgás nem tisztíthatja meg azt, akit
kétségek és vágyak gyötörnek.
|
142. |
De hordjon bár szép ruhát, ha az ember
békés, jó, önuralommal és hittel él, tisztalelkű és nem sért meg
egyetlen élőt sem, akkor méltán mondható szent bráhminnak, remetének
vagy bhikkhunak nevezett szerzetesnek.
|
143. |
Van-e ember a világon, aki oly nemes, hogy vád nem érheti, mint ahogyan a nemes paripa is elkerüli az ostorcsapást?
|
144. |
Légy tüzes, mint a nemes paripa az
ostorcsapás alatt. Hittel, erénnyel és erővel, elmélyült figyelemmel és
belátással, bölcsességgel és helyes cselekvéssel legyőzöd a sors
csapásait.
|
145. |
A csatornaépítő megszabja a víz útját, a
nyílkészítő kiegyenesíti a nyilat, az ács formát ad a fának, a szent
ember pedig saját lelkét irányítja.
|
146. |
Hogy létezhet nevetés, hogy létezhet
öröm, mikor az egész világ lángokban áll?! Mikor nagy sötétségben vagy,
nem kérsz-e lámpást?
|
147. |
Nézd ezt a testet! Festett bábu lengő
végtagokkal. Néha szenved és fekélyek borítják. Telve van képzelgéssel,
sohasem állandó, folyton változó.
|
148. |
Ez a test romlandó. Betegségek fészke, romló tömeg, széthullás és pusztulás a sorsa. Minden élet vége halál.
|
149. |
Nézd ezeket a fakó csontokat! Mint kiszáradt tökhéjak a nyárvégi szemétdombon. Ki találna örömet a látványukban?
|
150. |
A test csontok háza, hússal és vérrel
borított csontoké. Hiúság és képmutatás lakik e házban, s nemkülönben az
öregség és a halál.
|
151. |
A királyok pompás kocsiját elnyűvi az
idő, a test is megfárad és megöregszik. De a jók erényén nem fog az idő,
ezért taníthatják a jót a jóknak.
|
152. |
Ha az ember nem próbál tanulni, úgy öregszik meg, mint az ökör. Mert bár a teste fejlődik, a bölcsessége nem fejlődik vele.
|
153-154. |
zámos újjászületés körén mentem már
keresztül hiába, folyton keresve az élet és halál házának építőjét.
Milyen nagy a halálba torkolló élet szomorúsága! De most már
megismertelek, ó építőmester. Soha többé nem építed fel e házat. A bűnök
tartógerendái széttörtek, a tudatlanság oszlopa leomlott. A vágy
emésztő láza a múlté, mert halandó elmém az örök Nirvána örömei közé
távozott.
|
155. |
Aki ifjúkorában nem élt lelki
összhangban, és nem szerezte meg az élet igazi kincseit, az később
olyan, mint az öreg, hosszúlábú gém, amint egy kiszáradt tó partján
szomorkodik.
|
156. |
Aki ifjúkorában nem élt lelki
összhangban, és nem szerezte meg az élet igazi kincseit, az később
olyan, mint a törött íj, amely elmúlt, rég letűnt dolgok után bánkódik.
|
157. |
Ha az ember megbecsüli magát, vigyázzon is magára. Életének három őrszolgálata közül legalább az egyikben őrködjön.
|
158. |
Találja meg először a helyes utat, hogy aztán másoknak is megtaníthassa, így segítsen elkerülni a fölösleges szenvedést.
|
159. |
Csak akkor tud tanítani, ha maga is olyan jóvá válik, amint ezt másoktól elvárja. Valóban nehéz az önuralom.
|
160. |
Az ember ura csak önmaga lehet. Ki más
uralhatná a külvilágból? Amikor úr és szolga eggyé válik, akkor az ember
segített önmagán, és birtokba vette magát.
|
161. |
Minden rossz vagy gonosz, amit az ember
tesz, belőle ered, és ő maga az oka. Ez felmorzsolja az ostobát, mint
ahogy a keményebb kő szétmorzsolja a puhább követ.
|
162. |
És az emberben növekvő gonosz olyan, mint
a malavalián, amely körülfonja a szalafát. Az ember olyanná válik,
amilyennek saját ellensége kívánná.
|
163. |
Könnyű a rosszat tenni, azt, ami kárunkra van. Nehéz viszont a jót tenni, azt, ami hasznunkra van.
|
164. |
A helytelen gondolkodás eredménye, hogy a
nagylelkű és igazságos bölcsek tanait megvető bolond saját végzetének
gyümölcseit érleli, mint a kastanád, melyet saját termése öl meg.
|
165. |
A gonoszt magunk cselekedjük, és magunk
szenvedünk tőle. A gonoszt magunk kerüljük el, és önmagunk által
tisztulunk meg. A tiszta és tisztátalan önmagától ered. Senki sem
tisztíthat meg másokat.
|
166. |
Senki se kockáztassa kötelességét, önnön
lelkének javát másokéért, bármily nagyszerűek legyenek is. Ha
felismerted lelked javát, kövesd azt állhatatosan.
|
167. |
Ne élj alantas életet. Emlékezz, és semmit se felejts. Ne kövess hamis tanokat. Ne merülj el a világban.
|
168. |
Ébredj. Figyelj. Kövesd a jó utat. Aki jó úton jár, boldog ezen a világon, és boldog a túlvilágon is.
|
169. |
Kövesd a jó utat, térj le a rosszról. Aki jó úton jár, boldog ezen a világon, és boldog a túlvilágon is.
|
170. |
Kinek szemében e világ nem több, mint elpukkanó buborék, szemfényvesztő árnykép, azon nem vesz erőt a halál királya.
|
171. |
Gyere, és nézd e világot. Mint egy
festett királyi kocsi, melyben bolondok terpeszkednek. A bölcset nem
lehet ebbe a kocsiba zárni.
|
172. |
Aki fiatalon ostoba volt, de aztán
megismerte a bölcsességet, fénysugarat vet a földre, mint a felhők mögül
előbukkanó holdvilág.
|
173. |
Aki régebben rosszat tett, de aztán helyrehozta azt a jóval, fénysugarat vet a földre, mint a felhők mögül előbukkanó holdvilág.
|
174. |
Való igaz, ez a világ sötétben van, és
oly kevesen látják a fényt. Amint csak kevés madár képes kiröppenni a
madarász hálójából, kevés lélek képes feljutni az égi szabadságig.
|
175. |
A hattyú követi a Nap útját a repülés
csodája révén. Az erős ember legyőzi a gonoszt és annak minden seregét,
majd felülemelkedik a világon.
|
176. |
Kinek szava hazugság, aki megszegi az Örök Törvényt, aki gúnyt űz az égi világból, attól nincs olyan rossz, ami ki ne telne.
|
177. |
A fösvények előtt nem nyílik meg az
istenek országa, és a bolondok nem becsülik a bőkezű adományt. De a
nemes lélek örömét leli a nagylelkűségben itt és a felsőbb világban is.
|
178. |
Többet ér a föld uralmánál, az égbe
jutásnál, világok leigázásánál annak az öröme, aki a Nirvána felé vezető
élet folyamába belép.
|
179. |
Miféle földi ösvény téríthetné el a
buddhát, aki boldogsággal telve a végtelen úttalan útjain jár? A
buddhát, aki felébredt, akinek győzelme nem válhat vereséggé, s akit
senki sem igázhat le.
|
180. |
Miféle földi ösvény téríthetné el a
buddhát, aki boldogsággal telve a végtelen úttalan útjain jár? A
buddhát, aki felébredt, akit nem ejthet csapdába a vágyak gonosz hálója.
|
181. |
Még az istenek is szeretnének a
buddhákhoz hasonlítani, akik éberen figyelnek, békét lelnek az
elmélyedésben, és állhatatosan, nyugodtan élvezik a lemondás örömét.
|
182. |
Nagy dolog embernek születni, s az ember
élete szüntelen törekvés. Ritkán hallja meg az ember az igaz tant, s még
ritkább a buddha születése.
|
183. |
Ne tegyél gonoszt. Tedd ami jó. Tartsd meg tisztán az elméd. Ez Buddha tanítása.
|
184. |
A jámborság a legfőbb áldozat. A Nirvána a
legfőbb jó. Ezt tanítják a felébredtek, a buddhák. Aki mást megsért,
nem remete. Aki mást megbánt, nem aszkéta.
|
185. |
Ne okozz fájdalmat sem szóval sem
cselekedettel, uralkodj önmagadon, amint a Tan mondja, légy mértékletes
az evésben, légy magányos a szobádban és ágyadban, gyakorold a tudat
legmagasabb állapotát. Ez a felébredtek, a buddhák tanítása.
|
186-187. |
Ha még a kincsek zápora sem tudja
kielégíteni a sóvárgást, ha még a legnagyobb gyönyör vége is fájdalom,
hogyan elégedhetne meg a bölcs akár az istenek gyönyöreivel? Mikor a
vágyak elmúlnak, beköszönt az öröm. Buddha követője ráébred erre az
igazságra.
|
188-189. |
Az ember a hegyek között, az erdőben,
szent fáknál vagy zarándokhelyen keres menedéket félelmében. De ezek a
búvóhelyek nem biztonságos menedékek, mert nem mentenek meg a
szenvedéstől.
|
190. |
Aki Buddhát, tanítványait és az Igazságot keresi menedékül, az biztos helyre talál, és megismeri a négy nemes igazságot:
|
191. |
A szenvedést, a szenvedés okát, a szenvedés végét és a nemes nyolcágú ösvényt, amely a szenvedés végéhez vezet.
|
192. |
Ez a biztos menedék, a legfőbb menedék. Aki rátalál, megszabadul a szenvedéstől.
|
193. |
Tisztánlátó embert nehéz találni, a felébredt buddha nem születik akárhol. Boldogok, akik közé megszületik az ilyen ember.
|
194. |
Boldogság a buddha születése, boldogság a
Dhamma szava, boldogság a tanítványok összhangja, boldogan élnek, akik
összhangban élnek.
|
195-196. |
Ki mérhetné fel annak nagyságát, aki
tiszteletet ad a tiszteletreméltónak, egy buddhának vagy tanítványainak,
aki hátrahagyta a gonoszt, és átkelt a szenvedés folyóján, aki
megszabadult minden félelmétől, akit a Nirvána dicsősége övez.
|
197. |
Ó, örüljünk, s éljünk szeretetben a gyűlölködők között. A gyűlölködők közt éljünk szeretetben.
|
198. |
Ó, örüljünk, s éljünk egészségben a betegek közt. A betegek közt éljünk egészségben.
|
199. |
Ó, örüljünk, s éljünk békében a harcolók közt. A harcolók közt éljünk békében.
|
200. |
Ó, örüljünk, bár semmink sincs. Örömben éljünk, mint a világosság szellemei.
|
201. |
A győzelem gyűlöletet kelt, mert a legyőzött fél boldogtalan. Csak az tud örülni, aki elutasítja a győzelmet és a vereséget.
|
202. |
Nincs forróbb tűz, mint a gyönyör vágya.
Nincs nagyobb gonosz, mint a gyűlölet. Nincs nagyobb fájdalom, mint az
összhang megbomlása. Nincs nagyobb öröm, mint a Nirvána.
|
203. |
A szenvedélyek vágya a legnagyobb
betegség. Az összhang megbomlása a legnagyobb fájdalom. Ha ezt tudod,
azt is tudod, hogy a Nirvána a legnagyobb öröm.
|
204. |
Az egészség a legnagyobb kincs. Az elégedettség a legdrágább érték. A bizalom a legjobb barát. A Nirvána a legnagyobb öröm.
|
205. |
Aki ismeri a csend magányát, és megérzi a hallgatás örömét, megszabadul a bűntől és félelemtől, és elfogja a Dhamma öröme.
|
206. |
Öröm a jókat és nemeslelkűeket látni, boldogság köztük lenni. Ha az ember sosem látna bolondot, mindig boldog lenne.
|
207. |
Akinek bolondokkal kell együtt utazni,
hosszú és gyötrelmes út elé néz. Mert a bolonddal lenni éppoly kínlódás,
mint saját ellenségünkkel lenni. De a bölccsel lenni olyan öröm, mint
kedves rokonunkkal találkozni.
|
208. |
Ha találsz valakit, aki állhatatos,
nyitott a belső fényre, tanult, hosszantűrő, elhivatott és nemes, kövesd
őt, ahogy a hold követi a csillagok útját.
|
209. |
Aki azt teszi, amit nem kellene, és
elmulasztja, amit kellene, aki elfelejti az élet igazi célját, és múló
örömöknek hódol, eljön az idő, mikor keservesen irigyelni fogja a nemes
szemlélődésben élőt.
|
210. |
Szabadulj meg a gyönyörtől, és szabadulj meg a fájdalomtól is. Mert a gyönyör hiánya szenvedés, és a fájdalom is szenvedés.
|
211. |
Ne ragaszkodj tehát a gyönyörhöz, mert a gyönyör hiánya fájdalom. Nem köti gúzsba semmi azt, aki túl van gyönyörön és fájdalmon.
|
212. |
A gyönyör szenvedést kelt, a gyönyör
félelmet okoz. Aki megszabadult a gyönyörtől, megszabadult a félelemtől
és a szenvedéstől is.
|
213. |
A szenvedély szenvedést kelt, a
szenvedély félelmet okoz. Aki megszabadult a szenvedélytől, megszabadult
a félelemtől és a szenvedéstől is.
|
214. |
Az érzékiség szenvedést kelt, az
érzékiség félelmet okoz. Aki megszabadult az érzékiségtől, megszabadult a
félelemtől és a szenvedéstől is.
|
215. |
A szerelmi vágy szenvedést kelt, a
szerelmi vágy félelmet okoz. Aki megszabadult a szerelmi vágytól,
megszabadult a félelemtől és a szenvedéstől is.
|
216. |
A sóvárgás szenvedést kelt, a sóvárgás
félelmet okoz. Aki megszabadult a sóvárgástól, megszabadult a félelemtől
és a szenvedéstől is.
|
217. |
Aki erényes és tisztánlátó, aki követi a
Dhammát, a Tökéletesség útját, aki igazat szól, és azt teszi amit kell,
azt szereti és becsüli a világ.
|
218. |
És kinek elméje elhivatottsággal telve az
örök Nirvána felé kívánkozik, s megszabadult az érzéki gyönyöröktől,
uddham-szotónak nevezzük, ami azt jelenti, "aki az árral szemben úszik",
mert a szenvedélyek és a világi élet áradatával szemben a végtelenség
öröme felé tör.
|
219-220. |
A hosszú útról visszatérőt boldogan
fogadják rokonai, jóakarói és barátai. Hasonlóképp az embert életének
jótettei a következő életben úgy köszöntik, mint egyik jóbarát a
visszatérő másikat.
|
221. |
Győzd le haragod, add fel büszkeséged. Nem érheti szenvedés azt, akit semmi sem béklyóz, akinek semmije sincs.
|
222. |
Aki növekvő haragján uralkodni képes,
ahogy a kocsihajtó irányítja a teljes sebességgel rohanó szekeret, azt
jó vezetőnek hívom. A többiek csak fogják a kantárt.
|
223. |
Győzd le a haragot békességgel. Győzd le a gonoszt jósággal. Győzd le a kicsinyest nagylelkűséggel, és a hazugot az igazsággal.
|
224. |
Szólj igazat, ne add át magad a haragnak, nyújtsd, amit tudsz, annak, aki kér. Ez a három lépés elvezet az istenekig.
|
225. |
A bölcsek, akik nem bántanak egyetlen
élőt sem, akik testük felett uralmat gyakorolnak, a halhatatlan
Nirvánába jutnak, ahol végleg megszűnik szenvedésük.
|
226. |
Akik örökké éberek, akik éjjel és nappal
figyelni tudnak önmagukra, akik minden erejükkel a Nirvána felé törnek,
elhagyják minden szenvedélyüket.
|
227. |
Régi mondás ez, nem mai bölcsesség,
Atula: "Megszólják azt, aki hallgat, megszólják azt, aki túl sokat, s
azt is aki túl keveset beszél." E világon senki sem kerülheti el a
szidalmat.
|
228. |
Nem élt, nem él, és nem is fog élni soha olyan ember, akit mindig szidnak vagy mindig dicsérnek.
|
229-230. |
De ki merné szidalmazni azt, akit a
bölcsek nap mint nap dicsérnek, akinek élete tiszta és fénylő, aki
erényes és bölcs, aki olyan tiszta, mint a Dzsambu-folyó aranya? Még az
istenek is megbecsülik, még a Teremtő Brahmá is magasztalja.
|
231. |
Jól figyelj a test dühére. Testednek uralnia kell önmagát. Ne árts a testtel, hanem használd jól.
|
232. |
Jól figyelj a beszéd dühére. Beszédednek uralnia kell önmagát. Ne árts a beszéddel, hanem használd jól.
|
233. |
Jól figyelj az elme dühére. Elmédnek uralnia kell önmagát. Ne árts az elmével, hanem használd jól.
|
234. |
Vannak állhatatos és bölcs emberek, akik
uralkodnak saját testük, beszédük és elméjük felett. Ők a legteljesebb
önuralom birtokosai.
|
235. |
Életed fáján elsárgult levelek fonnyadnak. A halál hírnökei már a küszöbön állnak. Hosszú út vár rád. Lesz-e útravalód?
|
236. |
Építs szigetet magadnak. Igyekezz és
törekedj. Légy bölcs. Ha lefújtad a tisztátalanság porát, és legyőzted a
bűnös szenvedélyeket, a legnagyobbak dicső országába jutsz.
|
237. |
Életed végére értél. Hamarosan a Halállal találkozol. Utadon nem vár pihenőhely, és nem lesz útravalód.
|
238. |
Építs tehát szigetet magadnak. Igyekezz
és törekedj. Légy bölcs. Ha lefújtad a tisztátalanság porát, és
legyőzted a bűnös szenvedélyeket, megszabadulsz a születés terhétől,
mely a halálba visz, és az öregségtől, melynek vége halál.
|
239. |
Úgy tisztítsa meg magát a bölcs, ahogy az ezüstműves tisztítja az ezüstöt: gondosan, apránként, fáradhatatlanul.
|
240. |
Ahogy a vasat is megeszi a rozsda végül, az embert romlásba viszik saját tisztátalan vétkei.
|
241. |
A szent igének rozsda a gépies ismétlés, a
háznak rozsda az elhanyagoltság, a szépségnek rozsda az egészséges
testedzés hiánya, a vigyázónak pedig rozsda a figyelmetlenség.
|
242. |
Az asszony bűnös, ha hűtlen. A jótevő
bűnös, ha szűkmarkú. A gonosz tettek mind ebben a világban, mind a
következőben bűnössé tesznek.
|
243. |
De minden bűn közül a tudatlanság a legsúlyosabb. Tagadd meg e bűnt, ó ember, és tisztulj meg tőle.
|
244. |
Az élet egyszerűnek tűnik azoknak, akik
szégyentelenek és tolakodók, fortélyosak és ravaszak, elvakultak az
érzéki vágyaktól, hanyagok és tisztátalanok, erőszakosak és kötözködők,
velejéig romlottak.
|
245. |
De az élet nehéznek tűnik azoknak, akik
békésen igyekeznek a tökéletesség felé, akikben nincs önzés és
tolakodás, akik tisztán élnek, akik látják a fényt.
|
246-247. |
Aki elpusztítja az élőt, aki hazudik, aki
elveszi, ami nem az övé, aki más feleségéhez jár, aki részegeskedik, az
saját életének gyökereit ássa alá.
|
248. |
Ezért tudd meg, ember: az önuralom hiánya
nem más, mint a helytelen tett. Ügyelj, hogy mohóságod és vétkeid ne
hozzanak rád hosszú szenvedést.
|
249. |
Aki ebben a világban ajándékot ad, lelki
tisztasága, vagy önös elégedettsége végett teszi. Akinek gondolatai
akörül forognak, hogy másoktól mit kap és mit nem, hogyan érhetné el
éjjel vagy nappal a tökéletes elmélyedést?
|
250. |
De aki kitépte és elégette az irigység gyökereit, mind éjjel, mind nappal elérheti a tökéletes elmélyedést.
|
251. |
Nincs nagyobb tűz, mint a testi vágy,
nincs nagyobb bilincs, mint a gyűlölet, nincs nagyobb háló, mint a
káprázat, nincs nagyobb áradat, mint a vágy.
|
252. |
Könnyű a más hibáit látni, a saját
hibáinkat nehéz. Más hibáit olyan hevesen kavarjuk fel, mint a szél a
kirostált pelyvát, saját hibáinkat pedig eltakarjuk, mint a ravasz
szerencsejátékos a kockát.
|
253. |
Ha valaki mások bűneit nézi, és
szüntelenül mások hibáin gondolkodik, annak saját bűnei megszaporodnak,
és sosem jár hibáinak végére.
|
254. |
Az éghez nem vezet út. A szerzetesnek
önmagában kell megtalálnia az utat. Míg a világ a gyönyörökkel játszik,
melyek akadályok az úton, a Tathagaták, a "beérkezettek" átkeltek az idő
folyóján, és legyőzték a világot.
|
255. |
Az égbe nem vezet út. A szerzetesnek
önmagában kell megtalálnia az utat. Minden dolog elmúlik, de a buddhák
vég nélkül az Örökkévalóságban élnek.
|
256-257. |
Nem az igazság útján jár, aki tennivalóit
erőszakkal és kapkodva végzi. A bölcs megfontolja, mi a jó és mi a
rossz, és a vitához igazsággal, szelíden és békésen viszonyul. Őrzi őt
az igazság, és ő is őrzi az igazságot. Igaz és bölcs ember.
|
258. |
Nem azt hívják bölcsnek, aki folyton folyvást beszél, hanem azt, aki békés, szeretetteljes és rendíthetetlen.
|
259. |
Nem az az igazság követője, aki folyton
tudós dolgokat mond, hanem az, aki, még ha nem is tanult ember, nem tér
le az igaz útról, és jól végzi dolgát.
|
260. |
Nem attól öreg és tiszteletreméltó az
ember, hogy fején ősz hajszálak vannak. Aki csak kora miatt számít
öregnek, hiába öregedett meg.
|
261. |
Csak az tiszteletreméltó "vén", aki
valóban elvetette a bűnt, akiben méltányosság, igazság, szelídség,
mértékletesség és önuralom lakik.
|
262-263. |
Nem elég a finom beszéd és külső ahhoz,
hogy tiszteletet érdemeljen, ha irigység, mohóság és csalárdság van
mögötte. De aki kiirtotta magából ezt a három bűnt, aki bölcs és
szeretetteljes, az valóban méltó a tiszteletre.
|
264. |
Nem a tonzúra, a borotvált fej tesz
szerzetessé, szamanává. Hogy lehetne szerzetes, aki megszegi vallási
fogadalmát, hamisságot szól, és továbbra is mohóság és vágyakozás tölti
el?
|
265. |
De aki békességgé változtatja a gonoszt, legyen az kicsi vagy nagy, az valóban szamana, mert benne is békévé változott a gonosz.
|
266. |
Nem a koldusélet tesz kolduló
szerzetessé, bhikkhuvá. Csak az lehet bhikkhu, aki elfogadja az igazság
törvényét, és elutasítja a test szavát.
|
267. |
Aki felülemelkedett jón és rosszon, önmegtartóztató életet él, és meditációban tölti életét, valóban bhikkhunak nevezhető.
|
268-269. |
Aki azért nem beszél, mert túl ostoba és
tudatlan, nem ugyanaz, mint a hallgatag bölcs, a muni, aki mérlegel és
gondolkodik. De aki mérleget vesz kezébe, és gondosan szétválasztja a
jót a rossztól, ismervén a két világot, az valóban hallgatag muni, aki
mérlegel és gondolkodik.
|
270. |
Nem akkor nagy ember valaki, ha harcosként másokat megöl, hanem akkor nevezhető valóban nagynak, ha nem sért egyetlen élőt sem.
|
271-272. |
Nem pusztán a szigorú erkölcsök, a
szertartások, a tanulmányok, az elmélyült koncentráció, vagy az ágybéli
magány vezet el a világi ember előtt megismerhetetlen szabadság
öröméhez. Kolduló szerzetes! Ne légy önelégült, mert a győzelem még nem a
tiéd.
|
273. |
A legkülönb út a nemes nyolcágú ösvény. A
legkülönb igazság a négy nemes igazság. A legkülönb állapot a
szenvedélymentesség. A legkülönb ember az, aki lát.
|
274. |
Íme, az út. Nincs más, ami a tisztánlátáshoz vezet. Járd ezt az utat, és megzavarod Márát, a zavarkeltés démonát.
|
275. |
Aki ezen az úton jár, szenvedésének vége
felé közeledik. Megmutattam az utat a világnak, amikor megtaláltam a
szenvedés gyökerét.
|
276. |
Az erőfeszítéseket neked kell megtenned. A
múlt nagyjai csak az utat mutatják. Aki gondolkodik, és követi az utat,
megszabadul Mára béklyóitól.
|
277. |
"Minden mulandó." Aki belátja ezt, túljut a szenvedésen. Íme a tiszta út.
|
278. |
"Minden szenvedés." Aki belátja ezt, túljut a szenvedésen. Íme a tiszta út.
|
279. |
"Minden valótlan." Aki belátja ezt, túljut a szenvedésen. Íme a tiszta út.
|
280. |
Ha az ember nem törekszik és fejlődik
fiatalon, amíg törekednie és fejlődnie kell, hanem restségbe és
céltalanságba süllyed, sohasem találja meg a bölcsesség útját.
|
281. |
Az ember legyen ura szavainak és gondolatainak, és tetteivel se sértsen mást. Ha ezek tiszták, akkor haladhat a bölcsek útján.
|
282. |
A szellemi jóga a fényhez vezet, hiánya a sötétségbe. Felismerve e két utat, a bölcs a fény útján járjon.
|
283. |
Irtsd ki a vágyak erdejét, ne csak
egyetlen fát, mert az erdő rejti a veszélyeket. Ha kiirtottad az erdőt
és az aljnövényzetet, ó bhikkhu, akkor leszel szabad a szabadság útján.
|
284. |
Amíg a testi vágy egy cseppje van a
férfiban a nő iránt, addig elméje nem szabad, hanem úgy van megkötve,
mint ahogy a borjút kötik a tehénhez.
|
285. |
Gyomláld ki az önimádatod, mintha a
hervadt lótuszt húznád ki az őszi kertből. Törekedj a béke, a Nirvána
útjára, amit Buddha megmutatott.
|
286. |
"Itt fogok lakni az esős évszakban, amott télen és nyáron." Így gondolkodik a bolond, s nem gondol a halálra.
|
287. |
Pedig a halál elragadja azt, kinek elméje
megelégszik a gyermekek és jószágok számlálgatásával, ahogy az áradat
is elragadja az alvó falut.
|
288. |
Sem apánk, sem fiunk, sem rokonaink nem
tudják megállítani a Halál Királyát. Mikor teljes hatalmában eljön,
semmilyen rokonunk nem menthet meg tőle.
|
289. |
Az erényes és bölcs ember megérti ezt, és igyekszik minden erejével utat készíteni a Nirvána felé.
|
290. |
Ha a kis gyönyört elvetve nagy örömre talál, a bölcs lemond a kicsiről és a nagy felé fordul.
|
291. |
Aki úgy keresi boldogságát, hogy másokat boldogtalanná tesz, azt a gyűlölet láncai tartják fogva, ezért nem lehet szabad.
|
292. |
Elmulasztják, amit tenni kell, és megteszik, amit kerülni kell. Így szaporodnak az öntelt és esztelen emberek bűnös vágyai.
|
293. |
De akik mindig ügyelnek tetteikre, akik nem teszik, amit kerülni kell, azok éberek és bölcsek, és bűnös vágyaik véget érnek.
|
294. |
És a szent, a bráhmin megtisztult minden
múltbéli bűntől, akkor is, ha netán apa- és anyagyilkos volt, ha két
nemes királyt is megölt, vagy romlásba döntött egy egész birodalmat s
annak népét.
|
295. |
A szent, a bráhmin megtisztult minden
múltbéli bűntől, akkor is, ha netán apa- és anyagyilkos volt, ha két
szent királyt is megölt, sőt levágta a legkiválóbbakat.
|
296. |
Gautama Buddha követői felébredtek, és örökké éberek. Éjjel és nappal, mindenkor Mesterükre, Buddhára emlékeznek.
|
297. |
Gautama Buddha követői felébredtek, és örökké éberek. Éjjel és nappal, mindenkor a Törvény Igazságára emlékeznek.
|
298. |
Gautama Buddha követői felébredtek, és örökké éberek. Éjjel és nappal, mindenkor a szent testvériségre emlékeznek.
|
299. |
Gautama Buddha követői felébredtek, és örökké éberek. Éjjel és nappal, mindenkor a test misztériumára emlékeznek.
|
300. |
Gautama Buddha követői felébredtek, és örökké éberek. Éjjel és nappal, mindig örömet találnak, mert szeretnek minden létezőt.
|
301. |
Gautama Buddha követői felébredtek, és örökké éberek: Éjjel és nappal, mindig örömet találnak a tökéletes elmélyedésben.
|
302. |
Fájdalmas elhagyni a világot, fájdalmas a
világban élni, és fájdalmas egyedül lenni a sokaságban. A lélek hosszú
vándorútja a fájdalom útja. Hadd pihenjen meg a vándor az úton, és hadd
legyen szabad.
|
303. |
Akinek hite van és erénye, az valódi kincsre és dicsőségre talált. Bármerre járjon, tisztelettel fogadják.
|
304. |
A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
|
305. |
Aki tud egyedül élni és egyedül pihenni,
aki nagy feladatába sosem fárad bele, az örömben élhet a vágyak
erdőszélén, hiszen önmaga ura.
|
306. |
Aki hazudik, pokolra jut, s az is, aki
letagadja, amit tett, bár jól tudja, mit követett el. Mindkettőjükre
szenvedés vár, mert vétettek az igazság ellen.
|
307. |
Sokan vannak, akik sárga szerzetesi ruhát
viselnek, de életük tisztátalan, és nem ismerik az önuralmat. Ezek a
bűnösök gonosztetteik miatt a gonosz pokolban születnek majd újra.
|
308. |
Mert a gonosznak jobb volna, ha vörösen izzó vasgolyót nyelne, mint hogy jó emberek adományként felajánlott étkeit egye.
|
309. |
Négy dolog jut osztályrészül az
esztelennek, aki más asszonyával hál: lealacsonyítja magát, örömét
nyugtalanság zavarja, elítélik az emberek, és pokolra jut.
|
310. |
Igen. A lélek romlása, a rettegéstől
zavart öröm, a törvény ítélete a pokolba vezető út. Meggondolva ezt a
négyet, senki se járjon más asszonya után.
|
311. |
Ahogy a nád elvágja annak kezét, aki rosszul fogja meg, a szerzetesi életmód is pokolra viszi azt, aki nem tökéletesen követi.
|
312. |
Mert aki az odaadó szolgálatot
figyelmetlenül végzi, a szent fogadalmat megszegi, szentségét bűn
szennyezi, annak élete nem hoz jó gyümölcsöt.
|
313. |
Akinek tennie kell valamit, tegye azt
teljes erejéből. Az esztelen hiába zarándokol, csak a port kavarja fel
az úton, a veszélyes vágyak porát.
|
314. |
Jobb semmit sem tenni, mint rosszat, mert
a rossz cselekedet égő szenvedést okoz. Tedd tehát, ami helyes, mert a
jótett sosem okoz fájdalmat.
|
315. |
A végvárat kívül-belül őrzik, így őrizze
az ember is önmagát. Egy pillanatra se legyen óvatlan. Aki hagyja, hogy
óvatlanul múljanak el napjai, végül a poklok kínjára jut.
|
316. |
Akik szégyellik magukat, mikor nincs
okuk, de szégyentelenek, mikor okuk volna rá, azok helytelen
szemléletűek, és útjuk lefelé vezet.
|
317. |
Akik félnek attól, amitől nincs okuk, de
vakmerők azzal szemben, amitől okuk volna félni, helytelen szemléletűek,
és útjuk lefelé vezet.
|
318. |
Akik azt hiszik, hogy jó a rossz, és rossz a jó, helytelen szemléletűek, és útjuk lefelé vezet.
|
319. |
De akik tudják, hogy rossz a rossz, és jó a jó, helyes szemléletűek, és útjuk felfelé vezet.
|
320. |
Csendes békében tűröm a sértő szavakat, mint harci elefánt a rálőtt nyilakat, mert sok embernek nincs önuralma.
|
321. |
A csatában kiképzett elefántot
használnak, a királyok saját kiképzett elefántjaikon ülnek. A legjobb
ember önmagát képzi, és békésen tűri a bántalmakat.
|
322. |
Jók a kezessé nevelt öszvérek, s a
Szindhből való nemes paripák. Jók a szelídre nevelt, erős elefántok. De a
legjobb az ember, aki önmagát neveli.
|
323. |
Mert nem ilyen jószágokon érhetjük el az ismeretlen országot. A Nirvánát az ember éri el, aki bölcsen, bátran neveli önmagát.
|
324. |
A nagy elefántot, a Dhana-palakát nehéz
megfékezni a bőgés idején, és fogságban visszautasítja az ételt, mert
nem felejti el hazáját, az ősvadont.
|
325. |
A lusta és falánk ember, aki nagyokat
eszik, majd lehever, aki olyan, mint a hizlalt disznó, az olyan balga
meghalni születik újra.
|
326. |
Egykor elmém még arra kóborolt, amerre az
önös vágyak, a bujaság, a gyönyör vonzotta. Ma ugyanez az elme nem
kóborol. Megszelídült az összhang állapotában, mint ahogy a vad
elefántot is megszelídíti a nevelő.
|
327. |
Élvezd az éberség örömét. Őrizd jól az elméd. Szakadj el alacsonyabb énedtől, ahogy az elefánt rántja ki magát a mocsárból.
|
328. |
Ha az élet útján az ember bölcs és
értelmes társra talál, akiben megvalósult a jóság és önuralom, járjanak
együtt az úton. Együtt győzzék le az út veszedelmeit, örömben és belső
teljességben.
|
329. |
De ha az élet útján az ember nem talál
bölcs és értelmes társra, akiben megvalósult a jóság és önuralom, járjon
egyedül az úton, mint a száműzött király, mint a magányos elefánt.
|
330. |
Mert jobb egyedül járni az élet útján,
mint egy bolond társaságában. Keveset kívánva és kevéssel törődve,
hátrahagyva minden bűnt, járj egyedül, mint a magányos elefánt.
|
331. |
Jó a barátság a szükség idején, és a
barátokkal az örömben osztozni is jó. Jó helyesen élni halálunk előtt,
és a fájdalmat legyőzni is jó.
|
332. |
Jó e világban anyának lenni, és apának lenni is jó. Jó e világban szerzetesnek lenni, és szentéletű bráhminnak lenni is jó.
|
333. |
Jó egy életen át élvezni az erényt, és szilárd, tiszta hitben élni is jó. Jó a bölcsességet elérni, és a bűnt elvetni is jó.
|
334. |
Ha az ember nem a Nirvánára tekint,
vágyai körülfonják, mint kúszó indák, és halálból halálba vándorol, mint
az egyik meddő gyümölcsfáról a másikra ugráló majom.
|
335. |
És mikor vágyai legyőzik, a szenvedés nőttön nő, mint a kúszó lián, a birana.
|
336. |
De aki e világon legyőzi önző vágyait, szenvedés nem érheti, ahogy a vízcseppek is leperegnek a lótuszvirágról.
|
337. |
Ezért szeretettel mondom néktek,
mindnyájatoknak akik eljöttetek: "Vágjátok el a vágyak kötelékét, ahogy a
birana kúszó indáit vágják el, hogy hozzájussanak illatos gyökeréhez,
az uszirához. Ne legyetek olyanok, mint a folyami nád, melynek zsenge
hajtásait Mára, a kísértés démona rendszeresen eltiporja."
|
338. |
A fát bár kivágták, erős és ép gyökeréből
újra és újra kisarjadhat. Hasonlóképp, ha a vágyakozást nem gyökerestől
irtjuk ki, a szenvedés újra és újra feléled.
|
339. |
Amikor az élvezet felé erősen zúdul a vágy harminchat árja, a vakot, ki buja vágyképeket idéz, elragadják a vad hullámok.
|
340. |
Az áradó folyó mindent elönt. A sóvárgás
indái mindent befonnak. Ha látsz egy indát kibújni, gyökerestől irtsd ki
a bölcsesség erejével.
|
341. |
A gyönyörök áradata mindent elönt. Az ember a gyönyör hajhászásában is a gyönyört keresi, ezért szenvedésteli élete és öregsége.
|
342. |
Akit buja vágyai űznek, eszeveszetten rohan, mint az űzött nyúl. Szabadságát vesztve, gúzsba kötve újra és újra szenved.
|
343. |
Akit buja vágyai űznek, eszeveszetten
rohan, mint az űzött nyúl. Ezért a szerzetes, ha le akarja győzni a
bujaságot, előbb a vágyakat győzze le.
|
344. |
Aki megszabadult a vágyaktól, és örvend a
magánynak, de később újra visszatér régi életébe, régi vágyaihoz, arról
az emberek elmondhatják: "Kiszabadult, de visszatért börtönébe."
|
345. |
A bölcsek tudják, hogy nem az a
legerősebb béklyó, amely vasból, fából vagy kötélből készült, hanem a
szenvedély, amely aranyhoz, kincshez, gyermekhez vagy asszonyhoz köti az
embert.
|
346. |
Ez a legerősebb béklyó, mondják a
bölcsek. Gyengének tűnik, de földre dönti az embert, és nehéz levetni.
Van tehát, aki elvágja a szálakat, visszavonul a világi élettől, és
elindul az úton, hátrahagyva az élvezetet.
|
347. |
A vágyak rabja belezuhan a vágyak
áradatába, ahogyan a pók szalad saját hálójába. Van tehát, aki elvágja a
szálakat, és elindul az úton, hátrahagyva a szenvedést.
|
348. |
Hagyd el a múltat, hagyd el a jövőt,
hagyd el a jelent. Akkor leszel méltó, hogy átkelj a túlsó partra. Soha
többé nem térsz vissza a halálba torkolló életbe.
|
349. |
Akit hamis gondolatok gyötörnek, önző
szenvedélyek béklyóznak, és csak a gyönyört keresi, az saját gyötrő
vágyait fokozza, saját kovácsolt láncait erősíti.
|
350. |
De akit békés gondolatok töltenek el, aki
látja, hogy a gyönyör vége szenvedés, és sosem felejti el a fényt,
amely bevilágítja életét, az kioltja a vágyakat, és eltöri a halál
láncait.
|
351. |
Útja végére ért, már nem fél semmitől,
vágyai elmúltak, elhagyta bűneit, és tűzre vetette a lét töviseit: ez a
test az utolsó földi teste.
|
352. |
Megszabadult a bujaságtól, megszabadult a
mohóságtól, ismeri a szavak jelentését és a mondatok jelentését, naggyá
lett, kiváló emberré, aki látja a Fényt: ez a test az utolsó földi
teste.
|
353. |
Legyőztem mindent, ismerek mindent, és
tiszta az életem. Elhagytam mindent, és megszabadultam a vágyaktól.
Magam találtam meg az utat. Kit hívhatnék tanítómnak? És kit
taníthatnék?
|
354. |
Az Igazság ajándéka minden ajándékot
felülmúl. Az Igazság íze minden édességet felülmúl. Az Igazság öröme
minden élvezetet felülmúl. A szenvtelenség minden szenvedést legyőz.
|
355. |
A gazdagság árt a bolondnak, aki nem
keresi a Túlpartot. A kapzsisággal a bolond elpusztítja önmagát, mintha
saját legádázabb ellensége lenne.
|
356. |
A gyom terméketlenné teszi a
szántóföldet, a szenvedély megrontja az emberi lelket. Nagy jutalma lesz
annak, aki adományt ajánl fel a szenvedélyt legyőzött bölcsnek.
|
357. |
A gyom terméketlenné teszi a
szántóföldet, a gyűlölet megrontja az emberi lelket. Nagy jutalma lesz
annak, aki adományt ajánl fel a gyűlöletet legyőzött bölcsnek.
|
358. |
A gyom terméketlenné teszi a
szántóföldet, a káprázat megrontja az emberi lelket. Nagy jutalma lesz
annak, aki adományt ajánl fel a káprázatot legyőzött bölcsnek.
|
359. |
A gyom terméketlenné teszi a
szántóföldet, a vágyak megrontják az emberi lelket. Nagy jutalma lesz
annak, aki adományt ajánl fel a vágyakat legyőzött bölcsnek.
|
360. |
Jó uralkodni a látáson, jó uralkodni a halláson, jó uralkodni a szagláson, és jó uralkodni az ízlelésen.
|
361. |
Jó uralkodni a testen, jó uralkodni a
beszéden, jó uralkodni az elmén, és jó uralkodni teljes belső életünkön.
Mikor a szerzetes tökéletes önuralomra tesz szert, minden szenvedéstől
megválik.
|
362. |
Aki uralkodni tud kezén, lábán, beszédén,
minden megnyilvánulásán, aki megtalálta a belső örömöt, aki elméjének
birtokosa, aki egy és oszthatatlan, és teljes békére talált, azt nevezem
szerzetesnek.
|
363. |
Édes a szava a szerzetesnek, aki
uralkodik beszédén, békés és bölcs, alázatos, és meg tudja világítani a
szent igék betűjét és szellemét.
|
364. |
Az a szerzetes, aki a Dhamma igazságában
él, akinek öröme a Dhamma, aki elmélyülten tanulmányozza a Dhammát, és
nem felejti annak igazságát, sosem távolodik el a Dhammától, az
Igazságtól.
|
365. |
A szerzetes becsülje meg az adományokat, és ne irigykedjen másra, mert a féltékenység megzavarja az elmélyülést.
|
366. |
Bármilyen kevés jut a szerzetesnek, ha
nem nézi le adományát, még az istenek is dicsérik, mert élete tiszta és
igyekezettel teli.
|
367. |
Akinek a dolgok neve és formája valótlan,
aki semmit sem érez a sajátjának, aki nem bánkódik nemlétező dolgokon,
azt nevezem szerzetesnek.
|
368. |
A szerzetes, aki szeretettel teli, és
egész életét Buddha törvénye szerint éli, a Nirvána útját, a szenvedés
elmúlásának útját, a végtelen öröm útját követi.
|
369. |
Ürítsd ki életed hajóját, ó ember. Ha
üres, gyorsabban siklik. Ha megszabadulsz a szenvedélyek és bajhozó
vágyak terhétől, a Nirvána földje felé tartasz.
|
370. |
Irtsd ki magadból ezt az ötöt: önzés,
kétely, hamis sanyargatás és szokások, bujaság, gyűlölet. Taszítsd el
magadtól ezt az ötöt: a testben és a testetlenül újraszületés vágya,
akaratosság, nyughatatlanság, tudatlanság. De ápold magadban ezt az
ötöt: hit, éberség, erő, elmélyültség, tisztánlátás. Öt béklyóból
szabadult ki, aki átkelt a túlsó partra: bujaság, gyűlölet, káprázat,
gőg, tévhit.
|
371. |
Figyelj, bhikkhu. Mélyülj el a
szemlélődésben, és ne gondolj a gyönyörre, hogy ne kelljen a fájdalomra
sem gondolnod, mint azoknak, akiknek a pokol tüzén majd vörösen izzó
vasgolyót kell nyelni.
|
372. |
Akiben nincs bölcsesség, nincs
elmélyültség sem. És akiben nincs elmélyültség, nincs bölcsesség sem. De
akiben bölcsesség és elmélyültség egyaránt van, az közel jár a
Nirvánához.
|
373. |
Amikor a szerzetes elcsendesült elmével belép üres otthonába, akkor megérzi, milyen földöntúli öröm az Igazság fényét látni.
|
374. |
S ha tisztán látja saját belső
folyamatainak keletkezését és elmúlását, akkor azok végtelen öröme száll
rá, akik Ama halhatatlant látják, a vég nélkül való Nirvánát.
|
375. |
Ilyen tehát a bölcs szerzetesi élet
kezdete: önuralom az érzékek felett, boldogság, az erkölcsi törvények
szerinti életmód, társulás jó barátokkal, akik tisztaéletűek és
igyekvők.
|
376. |
Éljen szeretetben. Végezze jól a dolgát. Ekkor az öröm teljességében meglátja a szenvedés végét.
|
377. |
Ahogy a vaszikajázmin elhullatja hervadt
virágait, úgy hullajtsátok le ti is, ó szerzetesek, minden rossz
szenvedélyt és rosszakaratot.
|
378. |
A szerzetes akkor nevezhető békés
bhikkhunak, ha teste, beszéde és elméje megbékélt, ha önmaga urává vált,
és nem vonzza mélybe a világ csábítása.
|
379. |
Kelj fel! Éned által keltsd fel önmagad.
Éned által neveld önmagad. Éned menedékében, mindig éberen, a legfőbb
öröm lesz osztályrészed.
|
380. |
Mert Éned a saját mestered, mert Éned a
saját menedéked. Neveld tehát saját magad gondosan, ahogy a lókereskedő
neveli a jó lovat.
|
381. |
Teljes elragadtatásban és Buddha
tanításával szívében a kolduló szerzetes tökéletes békét talál, és túl a
mulandó időn, megleli az Örökkévalóság örömét, a Nirvána szent örömét.
|
382. |
Amikor a kolduló szerzetes - legyen bár
fiatal - hittel követi Buddha útját, szellemének fénye ráragyog a
földre, mint a felhők mögül előbukkanó holdvilág.
|
383. |
Kelj át a folyón, bráhmin, kelj át teljes
lelkeddel. Hagyd hátra a vágyakat. Ha átkeltél a szamszára folyóján,
eléred a Nirvána földjét.
|
384. |
Ha meditáció és elmélyedés révén a bráhmin elérte a túlpartot, teljes látást nyer, és béklyói lehullnak.
|
385. |
Akinek nincs túlsó- és innenső part,
akinek megszűntek a partok, aki túl van minden félelmen, és
megszabadult, azt nevezem bráhminnak.
|
386. |
Aki elmélyedésben tölti napjait, aki
tiszta és békés, aki megtette a kötelességét, aki megszabadult a
szenvedélytől, aki elérte a Legfőbb célt, azt nevezem bráhminnak.
|
387. |
A Nap nappal ragyog, a Hold pedig
éjszaka. A harcos csillogó páncéljában ragyog, a bráhmin pap pedig
meditáció közben. De a Buddha éjjel is, nappal is ragyog, és a felébredt
ember az ő dicsőségének fényében fürdik.
|
388. |
Mert elbánt a gonosszal, ezért hívják
bráhminnak. Mert békében él, ezért hívják szamanának. Mert elvetett
minden bűnt, ezért hívják pabbadzsitának, zarándoknak.
|
389. |
Soha nem szabad a bráhmint megsérteni. És
a bráhmin sohasem viszonozhatja gonosszal a gonoszt. Jaj annak, aki
megsérti a bráhmint! Jaj a bráhminnak, aki gonosszal viszonozza a
gonoszt!
|
390. |
Nem csekély a jutalma a bráhminnak, ha
megtartóztatja elméjét a világi gyönyöröktől. Ahányszor megállítja
magában mások megsértésének vágyát, annyiszor szűnik meg egy-egy
fájdalom.
|
391. |
Aki nem okoz fájdalmat sem gondolattal, sem beszéddel, sem cselekedettel, aki uralkodik e három fölött, azt nevezem bráhminnak.
|
392. |
Aki az igazság törvényét Buddha tanának hirdetőjétől tanulja, tisztelje mesterét, ahogy a bráhmin tiszteli az áldozati tüzet.
|
393. |
Nem hosszú haj, család vagy származás
révén lesz valaki bráhminná. Akiben igazság és szeretet lakozik, az
örömben él, és bráhminnak nevezhető.
|
394. |
Mit ér a nyíratlan haj, az antilopbőr ruha, az aszkéták viselete kívül, ó ostoba, ha belül kusza vágyak kínoznak?
|
395. |
Aki elnyűtt ruhát visel, aki olyan
vékony, hogy kilátszanak a bordái, aki egyedül él az erdőben teljes
elmélyedésben, azt nevezem bráhminnak.
|
396. |
Nem tekinthető valaki bráhminnak csak
azért mert egy bizonyos családból vagy anyától származik, hisz attól még
lehet gőgös és gazdag. Csak akinek nincsenek földi javai és vágyai, azt
nevezem bráhminnak.
|
397. |
Aki leoldott minden béklyót, kinek elméje
nem hajlik a félelemre, aki a végtelen szabadságot megismerve
megszabadult minden köteléktől, azt nevezem bráhminnak.
|
398. |
Aki elvágta a szíjat, a derékövet ruhája
minden csatjával együtt, aki kinyitotta a reteszt, és kitárta az ajtót,
aki felébredt, azt nevezem bráhminnak.
|
399. |
Aki, bár ártatlan, elszenvedi a sértést,
korbácsütést, bilincset, akinek egyetlen fegyvere a kitartás és
lelkierő, azt nevezem bráhminnak.
|
400. |
Aki mentes a haragtól, híven betartja
fogadalmát, erényes, mentes a testi vágytól, önmagának mestere, kinek e
test utolsó halandó teste, azt nevezem bráhminnak.
|
401. |
A víz nem tapad a lótuszlevélhez, a
mustármag sem a tű hegyéhez. Hasonlóképp, aki nem ragaszkodik az érzéki
gyönyörökhöz, azt nevezem bráhminnak.
|
402. |
Aki már ebben az életben meglátta a szenvedés végét, aki letette terheit és megszabadult, azt nevezem bráhminnak.
|
403. |
Akinek látása mélyre hatol, aki bölcs,
aki ismeri az utat, és tudja, mi van azon kívül, aki elérte legfőbb
célját, azt nevezem bráhminnak.
|
404. |
Aki távol tartja magát azoktól, akiknek
van otthonuk, és azoktól is, akik otthontalanok, aki egyedül vándorol
semmit sem kívánva, azt nevezem bráhminnak.
|
405. |
Aki semmilyen élőlényt nem bánt, sem a gyengébbet, sem az erősebbet, aki nem öl, és nem okoz halált, azt nevezem bráhminnak.
|
406. |
Aki türelmes a türelmetlenekkel, békés az erőszakosokkal, önzetlen a kapzsikkal szemben, azt nevezem bráhminnak.
|
407. |
Akiről a bujaság és gyűlölet, gőg és képmutatás úgy hullik le, mint mustármag a tű hegyéről, azt nevezem bráhminnak.
|
408. |
Aki békés, hasznos és igaz szavakat szól, melyek senkit meg nem bántanak, azt nevezem bráhminnak.
|
409. |
Aki ezen a világon nem vesz el olyasmit -
legyen az rövid vagy hosszú, kicsi vagy nagy, jó vagy rossz -, ami nem
illeti meg, azt nevezem bráhminnak.
|
410. |
Aki nem sóvárog sem e világ, sem más világ után, aki a vágyaktól szabadon végtelen szabadságot élvez, azt nevezem bráhminnak.
|
411. |
Aki tisztánlátása révén mentes a
kételytől, kinek mindene megvan, és ezért semmire sem vágyik, hiszen
elérte a halhatatlan Nirvánát, azt nevezem bráhminnak.
|
412. |
Aki ebben a világban túljutott jón és
rosszon, és ezen a kettősségen, aki megszabadult a szenvedélytől, tehát a
szenvedéstől is, aki megtisztult, azt nevezem bráhminnak.
|
413. |
Aki tiszta, fénylő, derült és békés, mint a Hold, aki a mulandóban nem talál gyönyört, azt nevezem bráhminnak.
|
414. |
Aki túllépett a szamszára káprázatán, az
átalakulás nehezen megtehető, sáros útján, aki átkelt a túlsó partra, s
már kételyektől és múló vágyaktól megszabadulva, tökéletes elmélyedésben
elérte a Nirvána örömét, azt nevezem bráhminnak.
|
415. |
Aki otthontalanul bolyong e világban, nem törődve a világi vágyakkal, melyek többé nem kísértik, azt nevezem bráhminnak.
|
416. |
Aki otthontalanul bolyong e világban, nem törődve a világ lázas életszomjával, amely többé nem kísérti, azt nevezem bráhminnak.
|
417. |
Aki megszabadult mind az emberek, mind az istenek kötelékeitől, aki független minden teremtett dologtól, azt nevezem bráhminnak.
|
418. |
Aki megszabadult a gyönyörtől és
fájdalomtól, aki lenyugodott, és elhamvasztotta a halálthozó élet
magvait, aki hősiesen meghódította a belső világokat, azt nevezem
bráhminnak.
|
419. |
Aki ismeri az élők eltűnését és
visszajövetelét, az élet születését és újraszületését, aki örömmel ért
útja végére, s most felébredt és lát, azt nevezem bráhminnak.
|
420. |
Kinek útját nem ismerik sem az emberek,
sem a szellemek, sem az istenek, aki megtisztult minden
tökéletlenségtől, aki szentté, arhattá lett, azt nevezem bráhminnak.
|
421. |
Akinek semmi a jövő, a jelen és a múlt, akinek semmije sincs és semmit sem kíván, azt nevezem bráhminnak.
|
422. |
Aki erős, nemes, hőslelkű, mindent látó,
mindent legyőző, örökké tiszta, aki elért az út végére, aki felébredt,
mint Buddha, azt nevezem bráhminnak.
|
423. |
Aki ismeri múlt életeinek folyamát, és
megszabadult a halálba torkolló élettől, aki ismeri az ég örömeit és a
pokol kínjait, mert látnok, aki mindent tisztán lát, aki
tökéletességében egy a Legfőbb Tökéletességgel, azt nevezem bráhminnak.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése