"Érdekes adalék, hogy Románia lakosságának a zöme az 1960 óta eltelt több, mint 50 év alatt nem is hallott arról, hogy a kommunizmus legkeményebb éveiben területi autonómia és „kis magyar világ” létezett a Székelyföldön."
Forrás a Wikipédiából, a "szabad" enciklopédiából...
A Magyar Autonóm Tartomány (MAT, románul: Regiunea Autonomă Maghiară) 1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra jött létre Romániában, Marosvásárhely központtal. 1960-ban
átalakították, elcsatolva déli részét és hozzáadták a nyugati részen az
addig Kolozs tartományhoz tartozó marosludasi rajont, ezáltal
létrehozva a Maros-Magyar Autonóm Tartományt.
Létét az újonnan elfogadott román alkotmány szavatolta. Sztálin addig nem volt hajlandó rábólintani az új román alkotmányra, amíg az elő nem írta a MAT létrehozását.[1]
Észak-Erdély 1940. augusztus 30-i Magyarországhoz
való visszacsatolása után a székelyföldi magyarok újból a magyar
államhoz kerültek, de hamarosan olyan háborús idők következtek, hogy szó
sem lehetett a székely önkormányzatiság újraélesztéséről. 1944.
augusztus 23-án Románia átállt a szövetségesek oldalára. Ezt követően
1944 őszétől folyamatos atrocitások érték az észak-erdélyi magyarokat,
köztük a tömbben élő székelyeket is. A sorozatos atrocitások miatt 1944.
november 14-én szovjet katonai közigazgatást vezettek be
Észak-Erdélyben.[2]
A második világháborút követő béketárgyalásokon nem merült fel a
székely autonómia kérdése, de a magyar békedelegáció határrevíziót
követelő javaslatai elgondolkodtathatták a román politikusokat, mert
jóval később már ők is belátták, hogy rendezni szükséges a székely
kérdést. A második világháborút magyar szempontból lezáró 1947. február
10-i párizsi békeszerződésalapján a Székelyföld, Észak-Erdély többi részével együtt, újra Romániához került[3] és ezt követően az erdélyi magyarokat egyre jobban visszaszorították.
Az 1948. január 25-én tartott népszámlálás adatai szerint a négy
székely megyének (Maros, Udvarhely, Csík és Háromszék) összesen 740 381
lakosa volt. Udvarhelyen 97,3%, Háromszéken 87,7%, Csíkban pedig
86,9%-os volt a magyar anyanyelvűek aránya. A Mezőség felé terjedő,
közel 330 ezres összlakosságú Maros megyében a magyarok csekély
többségben voltak (50,8%).[4][5]
Románia közigazgatási beosztása 1952 és 1956 között.
Az 1950. szeptember 6-án
életbe lépett 1950/5. számú törvény, amely megszüntette a két
világháború között francia mintára kialakított közigazgatási rendszert
(falu–község/város–járás–megye) és bevezette a szovjet mintára
szervezett területi felosztást
(község/város/municípium–rajon–tartomány). A reformot előkészítő
szakértői anyagot a román kommunista vezetés részére Moszkvában
készítették elő, és a Szovjetunióból már románra fordítva küldték Bukarestbe.[6][7]
A közigazgatási reform keretében Erdély területén 11 tartomány jött
létre, amelyből 9 román többségű volt. A négy „székely megyét” két
tartományra osztották: Sztálin tartomány Brassó székhellyel (a város nevét 1950-ben Sztálinvárosra változtatták) és Maros tartomány Marosvásárhely
központtal. Csík megyét például úgy osztották ketté, hogy Gyergyó
vidéke Maros tartományhoz, míg Csík és Udvarhely Sztálin tartományhoz
került. A régi Maros megyéhez ugyanakkor a román Balázsfalvát és a
vegyes, de román többségű Dicsőszentmártont csatolták.[8]
Szovjet nyomásra 1952. szeptember 21-én létrehozták a Székelyföld nagyobbik részét magába foglaló Magyar Autonóm Tartományt Marosvásárhely székhellyel,[9][10] ahol a magyarság száma meghaladta a 564 000-et (76,9%).
A 13 500 km2-es területen létrejött autonóm tartományban a
székelyföldi magyarok jogai jobban érvényesülhettek, mint Erdély egyéb
területein élő magyaroké, de a MAT területén kívüli erdélyi területeken
gőzerővel folyt az asszimiláció.
A MAT létét ürügyként használva, a szórványban élő magyarságtól
megtagadták az alapvető jogokat (például, anyanyelvhasználat az oktatás,
bíráskodás, közigazgatás terén), és ez súlyosan érintette a
Székelyföldön kívül eső magyar „mikro-régiókat”.[11][12] ez volt az erdélyi gettósítás.[13][14]
Az 1956-os forradalom hatására Erdélyben is szervezkedések kezdődtek, amelyeket a Securitate hamar felszámolt, majd tömeges letartóztatások következtek, és 1957-től
a hatóságok elkezdték jelentősen korlátozni a MAT közigazgatási
jogkörét is. A vezető posztokról fokozatosan leváltották a magyarokat,
majd folytatták az anyanyelvű általános, középfokú és egyetemi oktatás
sorvasztásával. Ugyanakkor, rengeteg magyar személyt elítéltek, sokan
közülük a börtönben haltak meg, másokat szökés közben lőttek agyon.[15] 1958. szeptember 1-jén 10 személyt pedig kivégeztek, közülük 9-en magyarok voltak, nagyobbrészt székelyek.[16]
A Marosvásárhely központtal létrehozott MAT területén a magyarság aránya 76,9%-ot meghaladta, de az átszervezéssel ez az arány lecsökkent 61,1%-ra,[17] hiszen a MAT helyett létrehozott Maros Magyar Autonóm Tartomány közigazgatási határait úgy alakították ki, hogy minél több románok által is lakott települést csatoltak hozzá, míg magyar községeket csatoltak el, főleg románok által lakott tartományokhoz. Míg a MAT területén a magyarok száma meghaladta az 564 000-et, addig a Maros-Magyar Autonóm Tartomány területén a magyarok száma 473 000-re csökkent, a románok száma 147 000-ről 266 000-re nőtt, az adminisztratív intézkedések nyomán. Mégis a Magyar Autonóm Tartomány fennállásáig nagyobb fokú védelmet nyújtott a Székelyföld magyarjainak, mert az Erdély egyéb területén élő magyarságot egyre jobban visszaszorították, nagy magyar történelmi városaink, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, stb. elveszítették magyar többségüket és kisebbségbe, sőt később már szórványba szorultak.[14] Az 1968-ban megejtett újabb közigazgatási átszervezés után megközelítőleg Hargita megye, Kovászna megye, és Maros megye egy része alkotja a Székelyföldet.
Egy korabeli ironikus székely mondás a Magyar Autonóm Tartományról: „Az autó magyar, de román sofőr vezeti.”
A hivatalos nyelv a román és a magyar volt. A tartomány területe 13 550 km², településszerkezetét tekintve 12 város (közte egy tartományi, 11 rajoni jogú), 226 község és 659 falu alkotta magába foglalva a Székelyföld nagy részét. Lakossága 731 387 fő volt, melyből 565 510 fő (77,3%) magyar,[18] arányuk a tíz rajonból nyolcban erős magyar többséget mutatott ki, kettőben pedig román többséget.[19]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése