Tények Erődje: Az agy lefokozása: így butítja el az embereket a " túlzott internethasználat ".

2020. február 23., vasárnap

Az agy lefokozása: így butítja el az embereket a " túlzott internethasználat ".

Napról napra egyre többen panaszkodnak különböző nehézségekre szellemi tevékenységükkel kapcsolatosan: figyelemzavarra (nem tudnak koncentrálni, nem tudják összpontosítani a gondolataikat, hogy meghozzanak egy döntést), memóriával kapcsolatos problémákra, vagy akár arra, hogy fizikai nehézséget jelent számukra egy szöveg elolvasása, nem is beszélve egy teljes könyv, legyen az irodalmi alkotás, vagy a személyes fejlődést elősegítő munka, elolvasásáról.

Ezek az emberek általában azzal a kéréssel fordulnak az orvoshoz, hogy adjanak nekik valamit, ami javítani fogja az agyműködést, különösképpen az emlékezőképességüket. Bármilyen különös is, de ez a probléma nem csak az idősebb korosztályt érinti, hanem a középkorúakat, sőt a fiatalokat is. De ami még ennél is rosszabb, sokukat nem is érdekli, mi áll a dolgok hátterében, automatikusan ráfognak mindent a fáradtságra, a stresszre, a rossz gazdaságra vagy az életkorra. A betegeim között azonban akad olyan 70 év feletti személy is, akinek egyáltalán semmi problémája nincs az agyi aktivitásával.

De akkor mi lehet ezeknek a panaszoknak a kiváltó oka?

A valódi ok abban a tényben rejlik, hogy senki, de senki nem hajlandó lemondani arról, amit én „az információval való állandó kapcsolatnak” nevezek. Más szavakkal, az agyműködés rohamos romlása akkor kezdődött el, amikor úgy döntöttünk, hogy folyamatos kapcsolatban maradunk mindazzal, ami az interneten történik.

A szakemberek már 2008-ban arra figyelmeztettek, hogy a felhasználók átlagosan csak az információk 20%-át olvassák el, és amennyiben lehet, kerülik a hosszabb szövegeket. Sőt, speciális kutatások azt is kimutatták, hogy az a személy, aki állandóan csatlakozva van a hálózathoz, tulajdonképpen el sem olvassa az adott szövegeket, egyszerűen átnézi őket, akár egy robot, kiragad bizonyos információkat, és folyton átugrik egyik szövegről a másikra.

Ennek a kaotikus keresésnek a hátterében az a szándék áll, hogy megosszák az információt másokkal: „vajon megmutathatom valakinek ezt a szöveget?”, teszik fel a kérdést. Más szavakkal szólva, az internetes oldalakat nem olvassák, hanem egészen egyszerűen követik azokat, rendkívül kaotikus módon. Az egész valahogy így történik: a felhasználó elolvassa az első néhány sort, majd a szöveg közepére ugrik, és néhány szó után már a szöveg végét pásztázza a szemével, hogy minél előbb megtudja, mi a végkifejlet.

Ennek megfelelően az információ továbbításának legjobb módja az úgynevezett „fordított piramis” módszer.

Csak ezzel érhető el, hogy a felhasználó több időt töltsön el az adott oldalon. Még ha az információ olvasása közben egyre vonzóbbnak találja is a szöveget az olvasó (mint valószínűleg ennek a cikknek az esetében is), akkor is kevesen lesznek azok, akik végigolvassák.

Az én személyes következtetésem szerint az internet egy drog. És mi a drog? Egy teljesen haszontalan dolog, ami nélkül bárki képes megélni, addig a pillanatig, amíg ki nem próbálja. De amint kipróbálta, a függőség egy életre szól.

Ami igazán szomorú, az, hogy erre a problémára minden rangú és foglalkozású ember panaszkodik: a magasan képzett személyektől az egyszerű mosogatókig. De még ennél is szomorúbb, hogy a legtöbb panasz az akadémikusok környezetéből érkezik, tehát olyan emberektől, akiknek minden nap helyes kommunikációt kell folytatniuk másokkal (tanulni, tanórák anyagát elolvasni, vizsgákon részt venni).

Az emberek többsége komoly nehézségekbe ütközik egy szöveg elolvasásakor. Teljes könyvek elolvasását már nem is említem. Még a 2-3 bekezdést meghaladó blogbejegyzések is túl hosszúnak és nehéznek tűnnek az olvasáshoz. Ez pedig ördögi körhöz vezet: nincs értelme túl sokat írni, mivel úgysem olvassa el senki, de ha csak keveset írunk, azzal csökkentjük az író és az olvasó agyi aktivitását is. A végeredmény pedig a tömeges elbutulás.

És ez még nem minden. Az internettel való állandó kapcsolat miatt olyan képességek romlanak egyre tovább, mint az információ elemzése, a fontos információkhoz való visszatérés képessége és a képzelőerő használata. A helyzet még ennél is rosszabb, mivel a felhasználók 80%-a tulajdonképpen haszontalan böngészéssel tölti az idejét, és olyan információkat olvas, amelyeknek gyakorlatilag nulla a kulturális értéke. Ugyanakkor a legtöbb felhasználó (különösen a fiatalok) ha akár csak egy napig is távol van a hálózattól, nemcsak a pánikkal egyenértékű pszichológiai kellemetlenségeket tapasztalhat, hanem fizikai függőséget is, akárcsak a drogok esetében.

Röviden: sem tabletták, sem étrendkiegészítők, sem a különböző diéták nem képesek megállítani az agyi aktivitás romlását. Erre csak egyetlen dolog képes: ha megállítjuk az információs hulladék napi áramlását, és megpróbálunk hasznos ismereteket felhalmozni.

Összefoglalva:

1. Azok az eszközök, amelyek segítségével állandóan csatlakozva vagyunk az internethez, gyakorlatilag degradálnak, és olyan fásult emberekké tesznek, akik nem képesek gondolkodni és elemezni. De, mint minden drogfogyasztó, természetesen meg vagyunk győződve ennek az ellenkezőjéről, arról, hogy ez az információs hulladék szebbé teszi az életünket.
2. Annyi fölösleges információt halmozunk fel, hogy már csak a legalapvetőbb, legkisebb képzettséget igénylő munkákat leszünk képesek elvégezni. Nem tudjuk, hogy kell helyesen olvasni, helyesen feldolgozni az információt, és a szókincsünk megtelik elkorcsosult szavakkal.
3. A mobiltelefont csak akkor kéne használnunk, amikor tényleg szükségünk van rá, nem pedig ötpercenként.
4. Újra meg kell tanulni olvasni, igazi könyveket! Az elején nehéz lehet, de megéri megpróbálni. Első nap egy fél oldalt, második nap egy oldalt, harmadik nap két oldalt, és így tovább. Észre fogjuk venni a különbséget.