A VILÁGEGYETEM 25 KÍSÉRLET ÉS AZ EMBERI ÁLLAPOT MA :

 

Universe 25- John Calhoun's NIMH experiment

 

 

Leading up to 1972, John B Calhoun conducted a series of experiments under the guidance of the National Institute of Mental Health (NIMH). In these experiments Calhoun observed rats and mice populations coping with various living situations and environments. These experiments culminated in Universe 25; a mouse utopia which lasted 600 days and ended in the extinction of all inhabitants.

 

 

Az "Univerzum 25" kísérlet a tudomány történetének egyik legijesztőbb kísérlete, amelyben a tudósok egy egérkolónia viselkedése alapján próbálják megmagyarázni az emberi társadalmakat.

A "Universe 25" ötlete John Calhoun amerikai tudóstól származik, aki egy "ideális világot" alkotott, amelyben egerek százai élnek és szaporodnak.

 

Pontosabban Calhoun megépítette az általa "Egérparadicsomnak" nevezett, speciálisan kialakított helyet, ahol a rágcsálóknak rengeteg élelem és víz, valamint nagy életterük volt.

Kezdetben négy pár egeret helyezett el, amelyek rövid időn belül szaporodni kezdtek, így populációjuk gyorsan növekedett.

 

315 nap után azonban szaporodásuk jelentősen csökkenni kezdett. Amikor a rágcsálók száma elérte a 600-at, hierarchia alakult ki közöttük és az úgynevezett "nyomorultak" között.

A nagyobb rágcsálók támadni kezdték a csoportot, aminek következtében sok hím "lelkileg összeomlott".

 

Ennek következtében a nőstények már nem védték magukat, és agresszívvá váltak a kicsinyeikkel szemben.

Az idő előrehaladtával a nőstények egyre agresszívabb viselkedést, elszigetelődési elemeket és a szaporodási hajlandóság hiányát mutatták.

Alacsony volt a születési arány, ugyanakkor a fiatalabb rágcsálók körében megnőtt a halálozás.

Ezután megjelent a hím rágcsálók egy új osztálya, az úgynevezett "szép egerek".

Nem voltak hajlandók párosodni a nőstényekkel, és nem voltak hajlandók "harcolni" a helyükért.

Csak az élelem és az alvás érdekelte őket. Végül a "szép hímek" és az "elszigetelt nőstények" alkották a populáció többségét.

 

Calhoun szerint a haldoklás szakasza két szakaszból áll: az "első halálból" és a "második halálból".

Az első fázist a puszta létezésen túli életérzés elvesztése jellemezte - nem volt vágy a párválasztásra, az utódok felnevelésére vagy a társadalomban való szerepvállalásra.

Idővel a fiatal egyedek pusztulása elérte a 100%-ot, a szaporodás pedig a nullát.

A veszélyeztetett egereknél homoszexualitást figyeltek meg, és ezzel egyidejűleg a kannibalizmus is fokozódott, annak ellenére, hogy a táplálék bőséges volt.

Két évvel a kísérlet megkezdése után megszületett a kolónia utolsó kicsinye. 1973-ra megölte az utolsó egeret is a 25-ös univerzumban.

John Calhoun még 25-ször megismételte ugyanazt a kísérletet, és az eredmény minden alkalommal ugyanaz volt.

Calhoun tudományos munkásságát modellként használták a társadalmi felbomlás értelmezéséhez, és kutatásai a városszociológia tanulmányozásának fókuszában állnak.

 

Jelenleg közvetlen párhuzamoknak vagyunk tanúi a mai társadalmunkban....

Gyenge, elnőiesedett férfiak, akiknek kevés vagy semmilyen képességük és védőösztönük sincs, és túlságosan izgatott és agresszív nők, akiknek nincs anyai ösztönük.