Mi jelenleg hazánk államformája? Formális köztársaság. Miért mondom azt, hogy formális? Azért, mert hazánk a globális pénzurak épülő világbirodalmának egy gyarmati sorban lévő tartománya, ami az országunk lakosai által megtermelt javak döbbenetes hányadát évről-évre átengedi a globalisták tulajdonában lévő világbankoknak a helyi politikusainkkal - párthovatartozásuktól függetlenül - együttműködve. Magyarország tényleges államformája egy szigorú hierarchiarendszerre épülő pénzuralmi diktatúra, ami agymosott kamatrabszolgákat lát országunk polgáraiban. Ha eljutottatok idáig a naplómban, akkor talán elkezdődött körvonalazódni bennetek a kép arról, hogy az államok felett álló háttérhatalom, aminek a multinacionális nagyvállalatok, a bankrendszer, a médiarendszer, a filmipar, a reklámipar, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar stb. a részei, sohasem tudná világszerte működtetni ezt a fajta függési viszonyt, ha az országokat nem kollaboránsok vezetnék. Ezek az önző politikusok a népnek való módszeres hazudozásért és a nemzetközi elittel való együttműködésért cserébe jelentős juttatásokban részesülnek. Milyen oktatási rendszereket kell nekik kidolgozniuk? Értelemszerűen olyanokat, amik semmit sem tanítanak erről a pénzuralmi világdiktatúráról, szervezeteiről, módszereiről és egyáltalán arról, hogy milyen módon áll több milliárd ember szolgasági viszonyban vele. Szinte semmit sem halhatunk az iskolákban a bankok pénzteremtési mechanizmusáról, a nemzetközi pénzügyi magánhatalom gyökereiről, megszerveződéséről, befolyásáról és fokozatos hatalomra jutásáról az elmúlt 300 év folyamán. Mindez nagyon jól nyomon követhető a múltban rengeteg történelmi forrásra támaszkodva csakúgy, mint napjaink politikai történéseiben is.
Világszerte az iskolák a következő erőszakos cselekedettel kezdik el az egyén átformálását: kiszakítják 6-7 éves korban a családból a gyerekeket, heti 5 alkalommal napi 6-10 órára, mivel fiatal korban lehet őket leghatékonyabban megfogni a rendszer számára. Ezt minden hatalmi berendezkedés jól tudta, és tudja mind a mai napig. Az iskola lényegében az örökbeadás egy formája, ahol a politikarendszer programja veszi kézbe a fiatalgyerekek véleményformálását a család helyett. A politika célja érthetően az, hogy úgy lássák a tanulók a világot, ahogy azt az ő érdekük megkívánja. A nevelés valódi mozgató rugója nem az, hogy művelt legyen a diák, hanem az, hogy átformálja a gondolatait, érzéseit, véleményét az őt körülölelő mindenségről. A háttérhatalom nem gondolkodó nemzeteket akar, hanem rabszolgásítottakat, akiket alárendelhet a törekvéseinek.
Könnyen rádöbbenhetünk, hogy az oktatásrendszerekben a tömegmanipulációk legfőbb arcvonalát a történelem tantárgynak nevezett mesehalmaz képezi. Hogy lehet átírni a történelmet, és ezzel egy téves valóságot közvetíteni a tanulóknak? Ez nagyon egyszerű: tudatosan kihagyják a tényleges források döbbenetes hányadát, ami egy teljesen más történelemképet eredményezne ahhoz képest, mint amit egyébként tanítanak nekik az iskolákban. A legfontosabb halálos tévedés, amit az egyének le fognak szűrni mire elhagyják az iskolát, hogy ők szabadok, és egy demokratikus köztársaság lakosai, attól függetlenül, hogy ez még saját józan eszüknek is ellentmond. Ők nem fognak lázadni az elit fojtogató hatalmával szemben, mivel a téves információfeltöltésnek köszönhetően képtelenek lesznek önmaguktól összerakni a nagy egészet, és öntudatlan gondolat- és adósrabszolgájává válnak ennek a kizsákmányoló rendszernek. Minél inkább megérti valaki az oktatásrendszer működését, annál inkább rájöhet arra, hogy helyesebb lenne birkásításirendszernek nevezni, ami teljesen agymosott fogyasztó- és munkaerőállatok gigantikus csordáját neveli ki, amit az elit a média, a politika és a pénzrendszer segítségével drótokon rángathat világuralmi törekvéseiknek megfelelően. Köztudott tény, hogy a történelmet mindig a győztesek írják. Az már azonban kevésbé köztudott, hogy az elmúlt 300 év történéseinek egyetlen győztesei voltak: a pénzvilág mögött meghúzódó - jelenkorunk globalizációs folyamatait is mozgató - nemzetközi multi-milliárdos családok, akik hosszú évszázadok folyamán hagyományozták dinasztikus törekvéseiket utódaikra azért, hogy az egész világot a teljes és korlátlan egyeduralmuk alá hajthassák.
Ez az a pont, ahol szeretném minden olvasómmal megértetni, hogy az én általam később ismertetésre kerülő történelemkép nem egy-két, a hatalom által „összeesküvés-elmélet” kategóriába sorolt történelmi tanulmány elolvasásából és feltételnélküli elfogadásából ered, hanem alapos és több mint 1 évtizedes kutatómunka eredménye. Úgy jutottam el a jelenlegi látásmódomhoz, hogy mindent, ami csak megkérdőjelezhető, megkérdőjeleztem, és minden állítást hosszas elemzésnek vetettem alá, és vetek alá mind a mai napig. Teljes mértékben tisztában vagyok a hivatalos állásponttal az emberi történelmet illetően, hisz ezt ismerhettem meg az oktatásból, ugyanakkor én a nagy többséggel ellentétben felülvizsgáltam azt. Engem az ellenőrizhető tények érdekeltek mindig is, és az olyan logikai összefüggések meglátása, amik elvezethetnek az igazság megismeréséhez. Mint már többször is utaltam rá, azért indítottam útjára ezt a naplót, mert biztosan állíthatom, hogy hatalmas veszélyeket tartogat mindannyiunk számára a közeljövő, melynek az emberi történelemben nagyon mélyen nyugvó gyökerei vannak. Ennek természetét is szeretném megismertetni veletek, hogy mindenki túlélhesse azt, ami előttünk áll, és felvilágosíthassa környezetét a várható eseményekről.
Ez a világhatalom már a kezdetekkor ráébredt arra, hogyha elveszi egy nép történelmi múltját, akkor olyan jövőt írhat neki, amilyet csak akar. Ennek köszönhetően a magyar őstörténelem teljesen ki van hagyva a tananyagból a finnugor származás legendája miatt, mellyel biztosan fogok majd később foglalkozni, hogy megértsük, egy nagyon ősi és különleges népcsoport tagjai vagyunk, ami miatt illene büszkének lennünk magyarságunkra. A világtörténelem maga elsősorban az elmúlt 300 évvel kapcsolatban tartalmaz mérhetetlen mennyiségű hazugságot, mely hazugságáradat bolygónk többi országának az oktatásrendszerét is súlyosan érinti.
Ha megértjük azt, hogy a globális nevelés első számú célpontja a történelemnek nevezett tantárgy, akkor világossá válik, hogy minden más ennek van alárendelve. A történelmet, mintegy kiegészíti az irodalom, ahol csupán olyan szerzők műveit mutatják be, amik nem veszélyesek a fennálló hatalomra nézve, vagy egyenesen annak az érdekét szolgálják. Rengeteg nagy jelentőségű költőt, írót felejtenek ki módszeresen ebből a tantárgyból is, akik nem esnek bele a „politikailag korrekt” kategóriába, mégis méltán megérdemelnék, hogy részeivé váljanak az oktatásnak. Nem csak a humántantárgyak esnek áldozatul a propagandának, hanem időnként a reáltantárgyak is, gondolok itt a biológia, földrajz, stb. bizonyos részeire. A szigorúan ellenőrzött oktatáscsomagokba minden a háttérhatalom törekvéseit szolgálja, és egyetlenegy mondat sem kerül beléjük úgy, hogy megtörhetné a mátrixot a tanulókban.
A nevelés mechanizmusa nem az információk rendszerezésére és átgondolására épül, hanem óriási mennyiségű tananyag rázúdítására a diákokra annak érdekében, hogy idejük se legyen átgondolni mindazt, amit a tankkönyvekben megismerhetnek. A hatalomnak nem az a célja, hogy gondolkodó emberek jöjjenek ki az iskolákból, hanem az, hogy önállóan gondolkodni képtelen programozott robotok távozzanak belőle. Jóval fontosabbnak találják a mérhetetlen mennyiségű részben téves információ feltöltését a fiatalokba, semmint az egyéni véleményük lehetőségének megteremtését. Azokra a diákokra, akik társaikkal ellentétben megkérdőjelezik a kapott ismereteket, és az iskolán kívül nyert tájékozottságuk révén eltérő véleménnyel lesznek a világról, legtöbbször bomlasztó egyedként tekint az adott oktatásintézet vezetése.
Az iskola maga lényegében egy állandó stressz intézmény, mely rendszeres szorongás alatt tartja a növendékeket vizsgák, felelések, számonkérések alkalmával, ahol a túl nagy mennyiségű tananyagról kell túl rövid időközönként beszámolniuk. Ezen dolgozatok semmi másról nem szólnak, csupán a megkérdőjelezés nélküli visszamondásáról annak, amit tanítottak. Az állandó stressz megteremtése azért fontos, mert csökkenti a gondolkodási és teljesítő képességet, amit a legtöbben csak magolással tudnak ellensúlyozni. Legtöbb szülő azt gondolja rossztanuló gyerekéről, hogy ostoba, lusta és teljesen érdektelen az őt körülvevő világról. A helyzet ezzel szemben az, hogy csupán megbukott az állam által ráerőltetett rabszolgásító programban, mely miatt a benne szunnyadó képességet nem tudta előhozni, amit később a társadalom javára fordíthatott volna. Egy helyes oktatásrendszernek nem az volna a feladata, hogy túlinformált gondolkodni képtelen személyeket képezzen, hanem az, hogy előhozza a fiatalokból a bennük rejlő képességeket. Mindenki született valamire, és mindenki hasznos tevékenységet tudna folytatni a társadalomban, csupán hangsúlyt kellene fektetni ennek a kiaknázására.
Általában az iskolák osztályonként túl nagy létszámmal dolgoznak azért, hogy túlterheljék a tanárokat. Egy-egy tanárnak így nagyon kevés ideje van naponta egy-egy gyerekre, hogy jobban megismerhesse és fejleszthesse a képességeit. Lényegében a tanárok egy hatalmas gyerekhalmazt látnak maguk előtt, melynek megformálására esélyük sincs. Napjainkban egyre nehezebbé válik a helyzetük, mivel a globalisták által indított szellemi, lelki, időnként fizikai háború elsősorban a fiatalok ellen irányul, akik emiatt egyre kezelhetetlenebbek. Csakis az új generációk agymosott kamatrabszolgái tudják életben tartani a rendszert, ha nincs utánpótlás, az emberek felébrednek, és vége a globális elit ármánykodásainak. Fontos megérteni azt, hogy az emberi tudatok leginkább fiatal korban menthetőek meg, ezért ők az a réteg, akikre koncentrálnia kell a felébredettek táborának. Én személy szerint hatalmas felelősséget érzek azokon a tanárokon, akik képesek mögé látni a világ folyamatainak, ugyanis nagy részben rajtuk múlik az, hogy öntudatlan kamatrabszolgák fognak-e kikerülni a kezeik közül, vagy pedig öntudatos állampolgárok, akik átlátják a világ tényleges működését. Természetesen, ha a tanárok nem merik felvállalni az emberiség ellen folyó háborút, akkor ez saját életükre is kihatással lesz, mivel az új generációk fogják tovább működtetni azt a fennálló őrületet, ami körül vesz mindannyiunkat.
A felsőoktatás szerepe sem a valódi tudás megszerzésére irányul. A világ felsőoktatásai egyre inkább a túlszakosítás irányába indultak el, ahol az adott személy lényegében nem több mint egy fogaskerék az elit gépezetében, aki nagyon képzett egy adott szakterület részterületének részterületében, azonban semmilyen fogalommal nem rendelkezik az őt körülvevő nagy egész működéséről. Általános tapasztalatom, hogy a felsőoktatást elvégzők döbbenetes hányada ugyanannyira öntudatlan a világról, mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező polgárok. Lényegében minél mélyebbre ásunk le ennek a világhatalomnak a szerkezeti felépítésének megértésében, annál inkább rájövünk arra, hogy a hierarchia csúcsán lévő elit és az őt kiszolgáló bürokrácia alatt közvetlenül a mátrix rabjai állnak, akik teljesen öntudatlanul működtetnek egy olyan mindenre kiterjedő rendszert, mely saját kifosztásukat is eredményezi.
Gyerekkoromtól fogva óriási a tudásvágyam a minket körülölelő univerzum, természet és emberi civilizáció működésével kapcsolatban annak érdekében, hogy közelebb kerülhessek önnön létezésem megértéséhez. A globális populációban nagyon kevés egyed képes önmagától kibújni a szédületes mértékűvé vált agymosás mindent átitató mérge alól, ugyanis mára ezt a társadalmakba már nagyon sok oldalról juttatják bele. Megítélésem szerint a társadalmak legfeljebb 5%-a képes felfogni, hogy mérhetetlen mértékben manipulálja őket a világ bábpolitikusaival együttműködésben egy államok felett álló hatalom, ami öntudatlan adósrabszolgákat lát bolygónk teljes lakosságában. Ez az 5% is többrétegű, ugyanis a legtöbben csak felszínesen látják át a dolgokat, mélyebb szinten csupán 1-2% van tisztában egészen pontosan a kialakult helyzettel. Azokat a diákokat, akik képesek kibújni a doktrínáció alól, a nemzetközi elit különféle módszerekkel kísérli meg beszervezni a hatalmi gépezetébe, ugyanis nem érdekük, hogy öntudatos rabszolgák éljenek az épülő világbirodalmukban. Ez többnyire sikerül nekik, de nem mindenki hajlandó eladni a lelkét pénzért cserébe. Kik képesek a tanulmányaik folyamán felébredni? A válasz kézenfekvő volna, hogy az intelligensebb egyedek, azonban ez mégsem igaz teljes mértékben. Leginkább a gyanakvó természetű emberek azok, akik képesek átlátni a folyamatok hátterét, és nem hiszik el feltétel nélkül azt a világképet, amit eléjük tálal az oktatás, a média és a politika. Ezeket a személyeket mélyebb szinten foglalkoztatja az emberiség történelme és jelenkorunk politikája, így végül kutatásaiknak köszönhetően megismerik az elhallgatott, ugyanakkor valóságos és leellenőrizhető forrásokból származó tényeket.
Azokat az embereket, akik felnőtté válásuk folyamán saját maguktól ébrednek rá arra, hogy manipulálják őket, én úgy hívom, hogy „ébresztők”. Ők olyan adottságokkal rendelkező személyek, aki egy idő eltelte után, ahogy egyre nagyobb műveltségre tesznek szert ebben a témában, képessé válnak arra, hogy felébresszék az álomvilágban élő embertársaikat különféle módszerek segítségével. Ők azok, akik a legnagyobb veszélyt jelentik a fennálló háttérhatalomra nézve, ugyanis képesek a dokumentált információt olyan formában megismertetni másokkal, mellyel szélesebb tömegeknek nyílhat fel a szeme. Azokat az embereket, akik az ébresztők szellemi munkáinak köszönhetően öntudatra ébrednek, én „felébredetteknek” nevezem. Ők maguk is előléphetnek később ébresztőkké, amennyiben megfelelő szorgalommal képzik magukat, és képesek rájönni arra, hogyan tudnak hatást gyakorolni ismereteiket felhasználva másokra.
Remélem bejegyzésem végéhez érve sikerült egy átfogóbb képet adnom nektek a birkásításirendszerek működéséről és kimondatlan céljáról. Bárki, aki mélyebb szinten érti meg a kialakult globális helyzetet, felismeri, hogy az oktatásrendszerek tudatosan egy teljesen hibás szisztéma szerint dolgoznak, és egyetlen céljuk engedelmes adósrabszolgák kinevelése. A tanulókból tanulmányaik végére teljesen kiölik a valódi tudásvágyat a hatalmas információteher súlya alatt, mely miatt a későbbiekben sem fognak művelődni és gondolkodni a saját életüket is érintő fejleményekről. Így éri el lényegében az államok felett álló elit a törekvését, és teremt új öntudatlan kamatrabszolgákat a világbirodalmába, akik később a legkülönfélébb tömegmanipulációs technikák hatására vágóhídra terelik saját magukat. Az oktatás mindig az adott társadalmat irányító vezetés kezében van, melynek lelkisége határozza meg annak minőségét. Ez is egy olyan kétélű fegyver, mely szolgálhat nemes célokat, de önzőségből kiinduló gonosz célokat is.
Értelemszerű, hogy a politikarendszerrel kellene folytatnom a következő beírásomat, azonban ezt anélkül nem tudom megtenni, hogy ne ismertetném azt a történelmi folyamatot, ami lehetővé tette világszerte bábkormányok hatalomra jutását. Pár nap múlva fel fogok tenni egy dokumentumfilmet, ami közel fog vezetni benneteket a valósághoz. Ezt követően már meg fogtok érni a teljes igazságra, és össze fogom nektek foglalni azt a több ezer éves történelmi folyamatot, ami révén idejutott a világ. Továbbá szeretném megosztani veletek Szent-Györgyi Albert 1930-as évnyitó beszédét, ami a témához kapcsolódóan szintén rámutat arra, hogy az oktatásrendszerek módszeres pusztítása nem a közelmúltban kezdődött el. További kellemes töprengést kívánok mindenkinek addig is a világ helyzete felett!
info:
http://nemadjukfel.blog.hu/2012/05/10/6_ebredj_fel_rabszolganeveles_az_oktatasrendszer
Az iskola megöli a kreativitást?!
,,Kitanítjuk a gyermekeinket a kreativitásból." Az angliai származású Sir Ken Robinson a kreativitás első számú szakértője. Előadásában olyan problémákra világít rá, melyeket már az 1930-as években megfogalmaztak, azonban melyeket - valamennyi szakértő szervezet törekvései ellenére - a világ kormányai egyre csak elmélyítenek.
Ki az a Sir Ken Robinson?
A kreativitás és innováció szakértője, mind az oktatásban, mind pedig az üzleti életben. Egyedi látásmódja miatt számos nagyvállalat, állam és nemzetközi szervezet alkalmazta már. 1950-ben Liverpoolban született. 1981-ben a Londoni Egyetem professzora lett, kutatásokat végzett a dráma és színház szerepéről az oktatásban. 1985 és 1989 között a "The Arts In Schools" projektnek, Anglia egyik legnagyobb művészetet támogató törekvésének igazgatója volt. 1998-ban a Brit kormány kérte fel, hogy a Nemzeti Tanács előtt a kreativitásról és a kulturális nevelésről fontosságáról beszéljen.
A Jelentése - "Mindannyiunk Jövője: Kreativitás, Kultúra és Oktatás" (Robinson Jelentésként is ismert) - alapvetően átformálta az állami és a vállalati hozzáállást a kreativitáshoz. A London Times ezt írta: "A jelentés hatására minden ügyvezető igazgatónak és minden humán erőforrás menedzsernek az asztalt püfölve kellene követelni a változást."
Nevéhez köthető Észak-Írország gazdasági és kreativitás fejlesztési stratégiája, amelyet minden párt minisztere elfogadott és támogatott.
2001-ig oktatási professzor volt a Warwick Egyetemen az Egyesült Királyságban, mára pedig 'Professor Emeritus'. Számos más kormány és civil szervezett mellett többek közt Hong Kong, Szingapúr, és az Európai Unió megbízottjaként tevénykedett. Jelenleg Los Angelesben, az Egyesült Államokban él.
http://elusive.hu/p/hirek/2.ken_robinson.html
http://www.youtube.com/watch?v=RFzPvWgDaW0 SirKenRobinson2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése