Hanyatló Kultúra - 1.rész: "Milyen Demokrácia?" (felirattal):
Ha azt hinnénk, hogy demokráciában élünk, vagy hogy a képviseleti
demokrácia is demokrácia, sajnos tévedünk. Manapság minden
demokratikusnak csúfolt politiai rendszer "plutokrácia", azaz a gazdagok
uralma, a képviselőkre való szavazás pedig csak azért van, hogy úgy
érezzük, van választásunk.
Ez nem meglepő, hisz manapság pénzért mindent meg lehet venni, beleértve
a jogszabályokat is. Mindenhol ez megy, csak van, ahol illegális
(korrupció), és van, ahol legális keretek között (lobbi). Az USA-ban, és
az Európai Parlamentben az utóbbi érvényesül, azaz a vállalatok és
bankok megbízottai nyíltan lefizethetik a képviselőket; éljen az EU...
Szerencsére van kiút: a rendszertől való függetlenedés. Hogyan? Helyi
közösségek szervezése révén, közösségi mezőgazdálkodás, és non-profit
közösségi vállalkozások révén, valamint kamatmentes helyi pénz révén.
Ezek mindegyike létező, legális módjai annak, hogy egy közösség
függetlenedjen a rendszertől, és egyre többen élnek is ezekkel a
lehetőségekkel. És ha az ilyen önellátásra törekvő közösségek hálózatba
szerveződnek egymás segítése céljából akkor megelőzhető, hogy egy-egy
közösség olyan banális okok miatt összeomloljon, mint pl. jégeső, vagy
fagykár.
Megjegyzés: Nem kell föladnunk a kényelmet, hiszen a közösségen belül
megvalósítható a munkamegosztás, és egyébként is célszerű, ha néhányan
továbbra is megtartják fizető állásukat, mivel vannak olyan termékek és
szolgáltatások, amiket egyelőre még csak pénzért lehet hozzájutni (pl.
internet).
Ha netán nem látnád a feliratot, próbáld meg egy másik böngészőben.
Ez a videó több részlet egy hosszabb videóbó. A teljes epizód itt
látható (29 perc): https://www.youtube.com/watch?v=bTbLslkIR2k
*
Hanyatló Kultúra - 2.rész: "Közgazdaság-hittan" (felirattal):
Ha azt hinnénk, hogy a Közgazdaságtan egy tudományág, sajnos tévedünk.
Bár a Közgazdaságtant a társadalomtudományok egyik ágának csúfolják, mai
formájában csupán egy filozófiai ág, mivel nem tudományos tényekből,
hanem a priori feltevésekből indul ki, amik többségéről ráadásul a
tudomány már rég bebizonyította, hogy tévesek (bár a legtöbb esetben
puszta józan ész is elegendő ahhoz, hogy ezt belássuk).
A Közgazdaságtan pl. abból indul ki, hogy minden jószágból örökké
szűkösség lesz, az embereket tökéletesen önző, tökéletesen racionális,
és mindentudó lényekként kezeli. Nem tesz különbséget szükségletek és
vágyak között, a Föld erőforrásainak véges voltát pedig egyszerűen
figyelmen kívül hagyja számításaiban.
Egyébként a génjeink biztosan nem hibásak; képesek vagyunk a
kooperációra, és a természettel való harmóniára, ugyanis az emberiség
történetének legnagyobb részét úgy töltöttük, és csak a letelepedés,
valamint a szűkösség megjelenése óta siklottunk vakvágányra. Ám a II.
Ipari Forradalom, és a Zöld Forradalom révén már újra meg tudjuk
teremtetni a bőséget, még letelepedett életmód mellett is, így már csak
mentalitásunkat és értékrendünket kell újra a bőséghez igazítani.
Ez a kommunikációs feladatot tűzte ki célul Mozgalom, és ha szertnéd
segíteni munkánkat, látogass el honlapunkra (http://tzm.hu/), vagy írj nekünk hivatalos facebook-oldalunkon (https://www.facebook.com/tzmmagyarorszag)
Ez a videó több részlet egy hosszabb videóból. A teljes epizód itt látható (33 perc): https://www.youtube.com/watch?v=KEC0GT_8l_I
*
Hanyatló Kultúra - 3.rész: "Fogyasztói Hiúság Szindróma" (felirattal):
Az emberek szükségletei (élelem, víz, lakhatás, társadalmi kapcsolatok)
adottak, vágyainkat viszont elsősorban a technikai fejlettség és kultúra
alakítja (beleértve az éppen uralkodó értékrendet, és a manipulatív
reklámokat). A vállalatok ezért elsősorban az utóbbival foglalkoznak,
mert azt lehet a legkönnyebben manipulálni.
A II. ipari forradalom hatására a 20.sz. elején közel kerültünk ahhoz,
hogy kielégítsük az emberek szükségleteit, és nem volt sok vágyuk azon
felül; puritának voltak. Aztán a profit, és a kapitalizmus megmentése
érdekében a gazdasági döntéshozók kitalálták, hogy ha az emberek
hiúságára hatva felturbózzák vágyaikat, még a haszontalan termékeket is
eladhatják, így megmarad a status quo. Az ötletgazda ugyanaz az Edward
Bernays propagandista volt aki nagybátja, Sigmund Freud elméletére
alapozva hatékonyan segítette a kormányt abban, hogy elhitesse az
amerikaiakkal, jó az, ha az USA megtöri a "be nem avatkozás" elvét, és
belép az I. VH-ba.
Majd kiderült, hogy még ez sem elég, mert a technikai fejlődés hatására
egyre tartósabb cikkeket tudtak előállítani, így csökkent a forgalmuk.
Így aztán a piacvezető vállalatok és a kartellek elkezdték mesterségesen
korlátozni termékeik élettartamát, hogy megőrizzék profitábilitásukat.
Ez az ötlet pedig bizonyos Bernard London nevéhez fűződik.
Később pedig arra is rájöttek, hogy újabb eladás-hullámokat
eszközölhetnek, ha a már kész technikai vívmányoktat csepegtetve,
egyenként tárják a vevők elé (ne gondoljuk, hogy az iFos 1-be ne tudták
volna beleépíteni azoknak a funkcióknak a többségét, amiket a későbbi
verziókba beleraktak, beleértve a legújabbat).
Ezek a gyakorlatok nagyban hozzájárultak a "fogyasztói kultúra"
megteremtéséhez, amely értékrend pedig a szisztematikus
környezetromboláshoz, a nyersanyagok kimerítéséhez, és az emberi
kapcsolatok szétzilálásához. A tőketulajdonosok tehát gyakorlatilag az
aránytalan gazdagságuk megőrzése és növelése érdekében nem átallottak
feláldozni a Föld véges erőforrásait, a környezetet, és a társadalmat,
így megmentve azt a rendszert, ami eleve biztosítja számukra a
lehetőséget, hogy aránytalanul meggazdagodjanak.
Jó, nem? Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy megvegyük azt a sok
felesleges baromságot, akár hitelre is.
Szerencsére van kiút; a rendszertől való függetlenedés. Hogyan? Helyi
közösségek szervezése révén, közösségi mezőgazdálkodás, és non-profit
közösségi vállalkozások révén, valamint kamatmentes helyi pénz révén.
Ezek mindegyike létező, legális módjai annak, hogy egy közösség
függetlenedjen a rendszertől, és egyre többen élnek is ezekkel a
lehetőségekkel. És ha az ilyen önellátásra törekvő közösségek hálózatba
szerveződnek egymás segítése céljából akkor megelőzhető, hogy egy-egy
közösség olyan banális okok miatt összeomloljon, mint pl. jégeső, vagy
fagykár.
Megjegyzés: Nem kell föladnunk a kényelmet, hiszen a közösségen belül
megvalósítható a munkamegosztás, és egyébként is célszerű, ha néhányan
továbbra is megtartják fizető állásukat, mivel vannak olyan termékek és
szolgáltatások, amiket egyelőre még csak pénzért lehet hozzájutni (pl.
internet).
*
Hanyatló Kultúra - 4.rész: "Háború a Természet ellen" (felirattal):
Ez a rész azt taglalja, hogy a gazdasági elit érdekeit kiszolgáló
politikusok hogyan veszik rá a lakosságot a tömegmédián keresztül
átlátszó fenyegetések, és hisztériakeltés révén újra és újra arra, hogy
támogassák az éppen soron következő háborút - mely valójában mindig az
elit gazdasági érdekeinek megőrzéséről, vagy éppen annak
kiterjesztéséről szól..
Ugyanakkor nincs nehéz dolguk, hisz eleve egyfajta konstans háborús
szemlélet határozza meg a hétköznapok ránk kényszerített nyomorát, mert
hagyjuk, hogy ők élvezzék munkánk gyümölcsét (Napjainkra 1% bitorolja a
globális javak 50%-át). Mindeközben romboljuk társadalmunkat, és a
környezetet is.
Szerencsére van kiút: a rendszertől való függetlenedés. Hogyan? Helyi
közösségek szervezése révén, közösségi mezőgazdálkodás, és non-profit
közösségi vállalkozások révén, valamint kamatmentes helyi pénz révén.
Ezek mindegyike létező, legális módjai annak, hogy egy közösség
függetlenedjen a rendszertől, és egyre többen élnek is ezekkel a
lehetőségekkel. És ha az ilyen önellátásra törekvő közösségek hálózatba
szerveződnek egymás segítése céljából akkor megelőzhető, hogy egy-egy
közösség olyan banális okok miatt összeomoljon, mint pl. jégeső, vagy
fagykár.
Megjegyzés: Nem kell föladnunk a kényelmet, hiszen a közösségen belül
megvalósítható a munkamegosztás, és egyébként is célszerű, ha néhányan
továbbra is megtartják fizető állásukat, mivel vannak olyan termékek és
szolgáltatások, amiket egyelőre még csak pénzért lehet hozzájutni (pl.
internet).
*
Hanyatló Kultúra - 5.rész: "Terrorizmus és Mogyoróallergia" (felirattal):
A videónak nem az a célja, hogy elbagatellizálja a terrorizmus, vagy a
tömeggyilkosságok jelentette veszélyt, hanem az, hogy rámutasson,
törvények és védekezés ide vagy oda, ha valaki ártani akar másoknak,
megtalálja a módját, ezért a kiváltó okokat kell megszüntetni. Az okok
pedig szinte mindig visszavezethetők egyes társadalmi rétegek vagy népek
megfosztottságának gazdasági (pl. kamat, munkanélküliség), vagy katonai
úton történő előidézésére. Az emberek ugyanis jellemzően nem
jódolgukban radikalizálódnak, hanem kétségbeesésükben, és nem
boldogságukba őrülnek bele, hanem nyomorúságukba. A megfosztottság, akár
relatív, akár abszolút, óriási stresszt jelent, amit az ember
kétféleképpen tud levezetni; menekülés, vagy agresszió révén - ha pedig
egyik módon sincs lehetősége levezetni, idővel megbomlik az elme.
Teljes videó magyar felirattal:
*
Hanyatló Kultúra - 6.rész: "Két világ története" (felirattal)
A gazdaság esztelen növekedése miatt a múlt század vége felé túlléptük a
bolygó erőforrásainak megújulási kapacitását, és a túlhasználat révén
ráadásul elkezdett csökkenni a megújulás mértéke. Az MIT kutatása
alapján az elsivatagosodás miatt 15 éven belül kompromittálódik az
emberiség élelmiszer-termelő képessége, aminek következtében összeomlik a
világgazdaság. Emellett persze egyre csökken a rendelkezésre álló
kőolaj, ám a termelés átmeneti jellegű megnövekedése miatt egyre inkább
függővé válunk tőle, így a mostani nagy olajmezők elkerülhetetlen
összeomlása felkészületlenül éri a világgazdaságot, és katasztrofális
energatikai vonatkozású következményekkel fog járni.
Emellett az exponenciális mértékben terjedő automatizálás miatt a
piacgazdaság rövidesen szembesül a legnagyobb önellentmondásával,
ugyanis az automatizálás költséghatékony a vállalatnak, de a
munkanélküliek aránya drámaian megemelkedik, és a bértömeg csökkenésével
a gazdaságban egyre kevesebb pénz fog forogni, így az folyamatosan
szűkül, emiatt még több embert küldenek el, mert csökken a fizetőképes
kereslet. Így lényegében a piacgazdaság lényegében saját magát emészti
fel, csak ez drámai társadalmi feszültségekhez vezet, hacsak az emberek
nem kezdenek el a rendszer keretein kívül gazdálkodni (pl. közösségi
alapú mezőgazdálkodás, non-profit közösségi vállalkozás, kamatmentes
helyi pénz, stb.).
A harmadik tényező, ami miatt a gazdaság a vesztébe rohan, a pénzügyi
szektorból ered, ugyanis pár évszázada a világon általánossá vált, hogy a
pénzt hitel formájában teremtik a bankok, amiért cserébe kamatot
kérnek, ám így az az abszurd helyzet állt elő, hogy több a teljes
tartozás, mint a teljes pénzmennyiség. A gazdaság lassulásával és
beszűkülésével Görögországhoz hasonlóan egyre több ország jut csődbe, és
hacsak nem kapnak észbe a kormányok, és térnek át időben a saját, nem
tartozás alapú pénz használatára, akkor hamarosan összeomlik a globális
méretű piramisjáték. A közösségek persze saját pénzt is használhatnak,
ami szintén nem tartozás alapú, és kamatmentes, ezáltal függetleníthetik
magukat a világgazdaság pénzügyi viharaitól.
Minden jel arra mutat, hogy a növekedés-központú gazdaság kezdi elérni a
bolygó véges erőforrásainak határait, miközben egyre nyilvánvalóbb,
hogy a piacgazdaság összeegyeztethetetlen a szükséges lépésekkel, azaz a
fogyasztás visszafogásával, valamint a termelési és elosztási
folyamatok drasztikus hatékonyság-növelésével. Ezért most az emberiség
egy válaszút előtt áll, ám sokan még azt sem tudják, hogy van
alternatíva a piacgazdaságra.
Ez a videó arról szól, milyen lenne a világ, ha a fenntarthatóságra
irányuló aktivizmus elbukik, ill. ha sikerrel jár az emberek informálása
és értékrendjük megváltoztatása terén. A mostani társadalmi-gazdasági
rendszer ugyanis nem holmi természeti törvény miatt olyan, amilyen,
hanem azért, mert majdnem száz évvel le van maradva az értékrendünk és a
világképünk. A múlt században ugyanis elértük a bőséget az alapvető
javakból (pl. élelmiszer, lakás), így a verseny-alapú gazdasági rendszer
elavulttá vált.
[ Megjelenési idő : 2012 : English language / Magyar fordítás : 2015 : Hungarian text ]
Forrás:
TZM - Magyarország
***
A
kultúra fogalma és értelmezései
A kultúra szó eredete: a
latin „agricultura” = földművelés szóból származik, s
később önállósodott, vált az emberi gondolkodás fogalmi
rendszerének részévé.
A
kultúra fogalma a filozófia, a
művelődéstörténet és általában az emberi gondolkodás egyik
központi kategóriája, és mint ilyennek, rendkívül sokféle
megközelítése, értelmezése létezik. A kultúra fogalma
állandóan változott az emberi gondolkodás történetében. A
különböző filozófiai irányzatok, a különböző korok
gondolkodói mást és mást értettek a kultúra fogalma alatt, s ma
is különböző felfogások élnek egymás mellett. Azt
feltétlenül elfogadhatjuk, hogy a
kultúra soha nem statikus jelenség: az
emberiség története során állandó változás jellemezte, az
adott társadalom fejlettsége, berendezkedése, objektív valósághoz
való viszonya, s mindennek a folyamatos változása
feltétlenül befolyásolta az emberiség mindenkori kultúráját.
A
gondolkodás korábbi történetében általában elválasztották,
sőt bizonyos korokban szembeállították egymással a kultúra
anyagi és szellemi oldalát. Anyagi
kultúraként értelmezve a
termeléshez, a létfenntartáshoz és a mindennapi élethez
szükséges ismereteket, szellemi
kultúraként pedig minden egyebet:
tudományt, művészeteket, vallást, jogrendet, stb. Bizonyos
filozófiai irányzatok és gondolkodók a szellemi kultúrára a
„magas kultúra”
kifejezést is használták. (A marxista filozófia a kultúra e
kettősségét az alap és felépítmény viszonyaként értelmezte:
a társadalom alapjaként az anyagi kultúrát, a társadalmi
felépítményként a szellemi kultúrát értve.)
A
mindennapi élet és a gondolkodás fejlődése egyaránt háttérbe
szorította a kultúra fentebb vázolt értelmezését, és
napjainkban a kultúrát egységesen
értelmezzük. Egyre nyilvánvalóbbá
vált, hogy a kultúra részterületei nem választhatók el
egymástól, s csak az egységes értelmezésnek van létjogosultsága.
Hiszen kétségkívül vannak a kultúrának különböző területei,
de ezek szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Elég említenünk
a tudományos felfedezések termelésre gyakorolt hatását, vagy a
technika fejlődésének a szórakozásra, szórakoztatásra
gyakorolt hatását, hogy belássuk: a kultúra
anyagi és szellemi oldala nem választható el egymástól.
Napjainkban ezért a kultúra egységes
és tág értelmezését fogadjuk el
és használjuk A tág értelmezés feltételezi, hogy nemcsak
az úgynevezett magas kultúra jelenségeit tanulmányozzuk, hanem a
mindennapi élet jelenségeit is. Hiszen ma már ki vonhatná
kétségbe, hogy a kultúrához nemcsak a tudományos és művészeti
élet, nemcsak a vallás és más „magas szellemi szférába”
tartozó jelenségek tartoznak, hanem pl. az is, hogyan dolgozunk,
élünk, tisztálkodunk, szeretkezünk, neveljük gyerekeinket, vagy
éppen hogyan étkezünk, lakunk. (Gondoljunk pl. a pedagógiai
kultúra, lakáskultúra, munkakultúra, szexuális kultúra, stb.
kifejezésekre!)
A
kultúrának ezt a tág és egységes értelmezését -
egyebek mellett - Józsa Péter
fogalmazta meg az alábbiak szerint:
a kultúra
mindazon ismeretek, értékek,
reflexek, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek
összessége, melyeket az egyén az őt felnevelő közegben, a
szocializáció során részint megfigyelhető, részint észrevétlen
módon elsajátít. A kultúra
fogalmaként tehát Józsa Péter szerint egy dinamikus, komplex
rendszert kell
feltételeznünk, amelybe az esztétikai alkotások éppúgy
beletartoznak, mint a mindennapi viselkedés, a termelési, vagy épp
a szerelmi kultúra. Ebben az értelemben a kultúra nemcsak a
felhalmozott ismeretek, értékek összessége, hanem a viselkedési
modellek, szokások és hiedelmek rendszere is, melyet az
egyénnel, a társadalmat alkotó személyiséggel összefüggésben
kell vizsgálnunk. A kultúra rendszere csak akkor és annyiban nyer
értelmet, ha azt az egyén a saját szocializációja során
elsajátítja, s ez részint személyisége részévé válik,
részint a környezetéhez, az őt körülvevő valósághoz való
viszonyában realizálódik.
A
kultúra egyes területeit azonban nemcsak a fentiek szerint, hanem
történelmi eredetük alapján
is csoportosíthatjuk. Ennek alapján megkülönböztetünk
tradicionális, autonóm és heteronóm kultúrát. Ezek részint ma
is a kultúra egyes részeit képezik, részint a történelem során
egymást követően alakultak ki. A kultúra fejlődésével eltérő
súllyal és jelentőséggel vannak abban jelen.
A
tradicionális kultúra a kultúra
fogalmának legősibb, legrégebbi része. A közösségi alkotáshoz,
a hagyományok megőrzéséhez kapcsolódik. A kultúra a
kapitalizmus előtti időkben tulajdonképp ebből állt: a közösség
által, a közösség számára létrehozott alkotásokból, melyek a
közösség hagyományozó ereje által maradtak fenn. Mai
kultúránkban már csak egy meglehetősen szűk területet, a
folklorisztikus, népi hagyományokat értjük alatta, melyek
kétségkívül fontos részét képezik a kultúrának, de nem
meghatározóak a modern társadalomban.
Az
autonóm kultúra a kapitalizmus, a
modernizáció időszakában alakult ki. Ekkor már felértékelődik
az egyén szerepe, s a közösségé némiképp háttérbe szorul. A
kultúra különböző alkotásai az autonóm egyénhez kapcsolódnak.
Leginkább a művészetek területén látszik ez, hiszen a művek
nem a közösség által, illetve a közösség számára jönnek
létre, hanem az egyén, a művész önkifejezéseként. A mű az
alkotóhoz kötődik, az ő opusza, és szerzői jogvédelem alatt
áll. Persze ez nemcsak a művészeteknél látható, gondoljunk
például a tudósokra, feltalálókra, stb. ahol a személyiséghez
kötődnek a kultúra értékei, az ő dicsőségét növelik,
vagyonát gazdagítják, akkor is, ha természetesen a közösség
használja fel a létrehozott értékeket. Hangsúlyozni kell
továbbá, hogy az autonóm kultúra csakis a tradicionális kultúra
alapjain jöhet létre, abban gyökerezik, s ahhoz viszonyítva
létezik. (Jó példa erre Bartók és Kodály művészete, akik
kézzelfoghatóan használták fel a népi kultúra értékeit
autonóm művészetükben, de gondolhatunk a tradicionális népi
elemeket felhasználó modern építészetre, iparművészetre, de a
korábbi, tradicionális tapasztalatokat felhasználó modern
gazdálkodásra is.)
A
heteronóm kultúra a legújabb
ebben a történelmi megközelítésben. A modernizáció, az
urbanizáció során kialakult városi rétegek ugyanis már nem
hozzák magukkal a tradicionális kultúrát, legfeljebb csak egyes
elemeit, ugyanakkor az autonóm kultúrához csak mint befogadó,
vagy felhasználó képesek kapcsolódni. A városi tömegek
mindennapi életét, létfenntartását, szórakozását jelentő
kultúrát nevezzük heteronóm kultúrának. Ez többféle hatást
tartalmaz, és a tömegek sajátja. Jellegzetes megnyilvánulása a
szórakoztató ipar.
Az
autonóm és a heteronóm kultúrát más megközelítésben szokás
az elit és tömegkultúra
megnevezéssel is illetni. (L. Szirmai tanárnő előadása.)
A
kultúra és a kommunikáció összefüggései:
Ha
Józsa Péter fentebb idézett kultúra értelmezésére gondolunk,
ki kell emelnünk azt a mozzanatot, mely szerint az egyén a kultúra
értékeit elsajátítja, magáévá teszi. Hogyan lehetséges ez? A
kommunikáció segítségével! A kommunikáció az az eszköz,
melynek segítségével a kultúra
mindenkori tartalmát az egyik generáció a következőre
hagyományozhatja, illetve ezen belül az egyén elsajátíthatja. A
kultúra és a kommunikáció feltétlenül szoros kapcsolatának
értelmezésében néhány megközelítés egészen odáig megy, hogy
magát a kultúrát a társadalmi
kommunikáció rendszerének fogja fel. (Újabb
kultúra értelmezés!) Ebben az összefüggésben az anyagi javak
előállításához és a társadalom önértelmezési rendszerének
kialakulásához szükséges információk értendők a kultúra
fogalma alatt. Ennek a megközelítésnek az alapján fogadhatjuk el
Lotman kultúraértelmezését, aki
szerint a kultúra: valamennyi nem
örökletes információ, és az információ szervezési és
megőrzési módjainak az összessége. Ez
a kultúraértelmezés nincs ellentmondásban a Józsa-féle
értelmezéssel, ellenkezőleg, a kettőt összekapcsolhatjuk.
Valamennyi nem örökletes információ = ismeretek, értékek,
reflexek, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek
összessége. Az információ szervezési és megőrzési módjainak
összessége = az egyén az őt felnevelő közegben részint
megfigyelhető, részint észrevétlen módon elsajátítja a
kultúrát.
A
két értelmezés tehát szorosan kapcsolódik egymáshoz, csak
Lotman nagyobb hangsúlyt fektet a kultúra és kommunikáció
kapcsolatára.
Összefoglalva:
a kultúra és a kommunikáció
egymástól elválaszthatatlan, a kommunikáció a kultúra
hordozója. Kultúra = egy adott pillanatban az emberiség birtokában
levő információhalmaz, kommunikáció = ennek megőrzése és
továbbadása.
***
"KULTÚRA, ÉRTÉKEK, NORMÁK, DEVIANCIA"
2
KULTÚRA Mindazon szellemi és anyagi javak összessége, amit az emberiség története során felhalmozott: tárgyak, tudás, értékek, normák minden emberi közösségnek van kultúrája Eltérések: ugyanazok társadalmi jelenségek, intézmények különböző formái
3
SZUBKULTÚRÁK A társadalmakon belül önálló szubkultúrák léteznek
Anyanyelv, etnikumhoz tartozás, vallási hovatartozás, életkor, vagy egyéb jellemző alapján Több kultúra egy társadalmon belüli együttélése: kulturális pluralizmus
Anyanyelv, etnikumhoz tartozás, vallási hovatartozás, életkor, vagy egyéb jellemző alapján Több kultúra egy társadalmon belüli együttélése: kulturális pluralizmus
4
NORMÁK A társadalmak működőképességét biztosító viselkedési szabályok
Szokások, illemszabályok, jogi, erkölcsi normák Koronként és társadalmakként eltérőek lehetnek Sokszor ellentmondásosak lehetnek
Szokások, illemszabályok, jogi, erkölcsi normák Koronként és társadalmakként eltérőek lehetnek Sokszor ellentmondásosak lehetnek
5
ÉRTÉKEK Olyan kulturális alapelvek, amelyek megmutatják, hogy az adott társadalomban mit tartanak fontosnak, illetve jónak Társadalmakként és koronként eltérő lehet Az egyén életmódját meghatározza, befolyásolja a társadalmi hovatartozás, életkor, nem stb. Vizsgálata: cél- és eszközértékek , pl. Rokeach-teszt
6
Deviáns viselkedés A szocializáció során a gyermek megismeri környezete kultúráját, elsajátítja a normákat és értékeket De: eltérhet az egyén a normák követésétől DEVIÁNS viselkedés
7
Mi is a deviancia? Becker: A
„kívülállók” – a devianciát a társadalom okozza úgy, hogy szabályokat
hoznak, melyeket meg lehet sérteni; fontos, hogy miképpen reagál a többi
ember Durkheim: A deviancia jelensége normális; a büntetés erősíti a normakövetést és a kohéziót Erikson: közösség csak deviancia által létezhet; kijelöli a közösség határait
8
Mi is a deviancia? A deviánsok, törvényszegők és a rend őrei mindig vonzzák a nyilvánosságot Régen pl. nyilvános akasztás, ma médiaszenzáció De: elsősorban magáról a deviáns eseményről, kevésbé az érte járó szankcióról tudósít
9
DEVIANCIÁK BŰNÖZÉS ÖNGYILKOSSÁG ALKOHOLIZMUS DROGFOGYASZTÁS
ELMEBETEGSÉGEK PROSTITÚCIÓ HOMOSZEXUALITÁS
ELMEBETEGSÉGEK PROSTITÚCIÓ HOMOSZEXUALITÁS
10
ELMÉLETEK BIOLÓGIAI – Lombroso; XYY; Sheldon
PSZICHOLÓGIAI – frusztráció-agresszió; feszültséghelyzet szorongás oldása; pszichoanalitikus megközelítések Szocializációs zavarok SZOCIOLÓGIAI – kulturális elmélet; anómiaelmélet; minősítési elmélet.
PSZICHOLÓGIAI – frusztráció-agresszió; feszültséghelyzet szorongás oldása; pszichoanalitikus megközelítések Szocializációs zavarok SZOCIOLÓGIAI – kulturális elmélet; anómiaelmélet; minősítési elmélet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése