2012. szeptember 13., csütörtök
Magyar Eredet.
A magyarok igaz eredete, története, genetikáka, nyelve
Egy nép származásával kapcsolatban nem elég csak a nyelvi hasonlóságokat nézni!
A genetika, antropológia, mondák, feljegyzések, régészeti leletek, néprajz, népművészet, kultúra elengedhetetlenül fontos a tekintetben, hogy valós képet kapjunk egy nép eredetéről!
Sajnos a politikai indíttatású történelem hamisítások is károsak az igazság feltárásában, korunkban pedig éppen úgy aktuálisak, mint kétszáv éve!
Mit tudunk tehát Árpád népéről, és a Kárpát-Medencében 895-ben itt élt népekről? Ugyanis az ő leszármazottaik és a betelepült népek vagyunk.
A honvisszafoglalók vérszerződéssel lettek egy néppé, mégpedig szabírok és onogurok által.
Nézzük először a szabírokat:
Árpád népe önmagát Aspáli Szabírnak nevezte, ezt pedig innen tudjuk:
'biborban született' görög császár-történész, Konstantinos Porphyrogenitos közlése, amikor De administrando imperii c. munkájának 38. fejezetében a magyarokat "sabartoi asphaloi"-nak nevezi, éspedig egyenesen Árpád dédunokáira, Bulcsúra és Tormásra hivatkozva, akik Kr. után 948-ban Bizáncban jártukkor magukat és őseiket ekként nevezték. Miután a görög történetírók a magyarokat általában türköknek nevezték, Bulcsú vezér fontosnak látta, hogy kiigazítsa a császárt, hogy "őseiket nem türköknek, hanem szabiroknak nevezték". Egyébként a "sabartoi asphaloi" elnevezés őstörténeti jelentősége akkor válik fontossá, ha tudjuk, hogy az "asphal" szó arabul alsót jelent, melynek görög változata asphaloi, a szabir őshaza Alsó Zab folyójára utal, ugyanis a Tigris baloldali mellékfolyójának az egykori neve Zab el Asfal. Tehát Bulcsú vezér a zabföldi szabir-magyar őshazából való származására utal.
Önmagukat pedig Attila és Nimrud királyok ágáról származtatták! A honfoglalás kori csontokból nyert dns gyakorlatilag háromféle. És az egyik a kaukázusi, anatóliai, mezopotám népekkel mutat rokonságot! Kurd, észak-oszét, anatóliai, afgán stb.
Szent László csontjainak vizsgálatakor szintén taurid tehát kaukázusi jegyek dominálnak.
A másik a sztyeppei türk népekkel kirgízekkel, kazahokkal stb. Ők volnának az onogurok akik bulgár türk nép voltak, nyelvünk türk szavait tőlük kapta! Ezen emberek turáni, pamíri jegyeket hordoztak és a Tarim-Medence, Altáj, Pamír, Iráni magasföld szülöttei voltak.
Viszont a legtöbb ember Közép-Európai géneket és antropológiai jegyeket hordozott X. századi sírok tanúsága szerint. Ők lehhettek a titokzatos őslakók, akik elnevezték a folyókat, hegyeket és akik magyarul beszéltek?
Számtalan rovásírásos lelet került elő európából, de a Kárpát-Medencéből is!
Tatárlaki korong,
Bajúti pálcavég!
És vajon kik a székelyek ősei? Vagy a Balsiké akik Gyalu vezetésével még a szabírokkal is szembeszálltak? Kik voltak a Dákok, Pannonok, Carpik, Bóiok? Illirek, talán kelták? Vagy kelta hatást mutató őslakók?
A továbbiakkban eme hármassággal kívánok foglalkozni a szabírokkal akik az uralkodóinkat adták 1301 ig, a hun-onogurokkal akikről elnevezték országunkat és máig 35% és 15% ban az ő antropológiai jegyeiket hordozzuk és a titokzatos bronzkori őslakókkal akik rovás írhattak , magyarul beszélhettek és akiknek genetikai állománya minimum 30% ma is bennünk!
A X. századi MAGYAROK MITOKONDRIÁLIS DNSE:
Bogácsi-Szabó Erika felmérései alapján:
Az ember külső és belső tulajdonságait az örökítőanyag, a DNS határozza meg. Ugyanez a molekula az emberiség eredetére, de ezen belül az egyes népcsoportok eredetéről és rokonsági viszonyairól is hordoz információkat, ugyanakkor közvetlen rokonsági kapcsolatok kimutatására is alkalmas.
A 10. századi minták egy csoportban térképeződnek a „török”, „kurd”, „ukrán”, „palesztin”, „szír”, „iraki”, „észak-oszét”, „azeri” „komi” populációkkal.
Ez a csoport egy közép-ázsiai populációkat magába foglaló kisebb, illetve a nyugat-európai populációkat magába foglaló nagyobb csoport között helyezkedik el.
A későbbiekben tárgyalt hartai temető szekvenciáit külön értékelve a genetikai távolságok alapján is egy keleti (ázsiai) irányú eltolódás figyelhető meg. A hartai populáció az összes honfoglaló mintát is magába foglaló csoport és a belső-ázsiai populációk között helyezkedik el, vagyis abban a genetikai távolságok alapján még kifejezettebb ázsiai hatás érvényesül.
72-es mai magyar, 73-mas székely, 74-es X. századi minta, 75-ös hartai temető X.század:
A populációk közötti genetikai távolság kétdimenziós ábrázolása – 1: iraki, 2: szír, 3: palesztín, 4: örmény, 5: azeri, 6: észak-oszét, 7: bolgár, 8: román, 9: albán, 10: olasz, 11: szicíliai, 12: szardiniai, 13: észak-portugál, 14: közép-portugál, 15: dél-portugál, 16: észak-spanyol, 17: közép- és dél-spanyol, 18: galíciai, 19: baszk, 20: svájci, 21: osztrák, 22: lengyel, 23: orosz, 24: cseh, 25: dán, 26: svéd, 27: norvég, 28: izlandi, 29: cornwalli, 30: walesi, 31: skót, 32: észt, 33: karéli, 34: belga, 35: angol, 36: német, 37: ír, 38: kurd, 39: francia, 40: breton, 41: adige (cserkesz), 42: fehérorosz, 43: Bosco Gurin-i, 44: bosnyák, 45: burját, 46: kanári, 47: horvát, 48: európai-kaukázusi, 49: venki, 50: finn, 51: grúz, 52: görög, 53: krétai, 54: kazak, 55: kirgiz-magasföldi, 56: kirgiz-alföldi, 57: komi, 58: mari, 59: moksa, 60: mongol, 61: oberwallisi, 62: oszét, 63: rétoromán, 64: lapp, 65: szerb, 66: szlavón, 67: szlovák, 68: török, 69: ujgur, 70: ukrán, 71: csengelei kun minták 72: mai magyar, 73: székely, 74: 10. századi honfoglaló minták, 75: hartai honfoglalás kori minták
A magyarság antropológiája:
Dr. Henkey Gyula felmérései alapján:
Az általam vizsgált őslakos eredetű személyeknél a turanid típus aránya 31,4 %. Ennek többsége a turanid típus nagy magyar alföldi változatához tartozik. Ha az összes törökös jelleget mutató, középázsiai eredetre utaló típus - turanid, pamíri, kaszpi és mongoloid - együttes gyakoriságát figyelembe vesszük, ezek aránya már 52,2 %. A kaukázusi jellegegyüttesek (előázsiai, keleti dinaroid) aránya 9,3 %. Mindezzel szemben a finnugor jellegegyüttesek (urali, keletbalti, lapponoid) mindössze 3,8%-uknál volt észlelhető. Még nagyobb mértékben őrizték meg a középázsiai jelleget a Gortva patak környéki palóc-magyarok, akik körében a fenti arány 65,8% (középázsiai) - 3,9% (finnugor) volt. Mindez azt jelenti, hogy az őslakos eredetű magyar népességeknél a közép-ázsiai eredetű jellegegyüttesek tizennégyszeres túlsúlyban vannak a finnugor formákhoz képest. A régi szláv típusok aránya az összes magyaroknál 2,1 %, a germánoké 0,4 %. Mindebből is látszik, hogy mesterségesen táplált a finnugor származás-elmélet, amelyet a mai napig nem lehet bizonyítani – nem csak embertani, de régészeti és néprajzi szempontból sem. A kizárólag nyelvrokonságon alapuló ugor irányzat uralkodó jellegét a Habsburgok törekvése szabta meg. Egyrészt el akarták szigetelni a magyarokat a török kapcsolatoktól, másrészt le akarták törni a magyar nemzeti büszkeséget azzal, hogy a „világ ura” Attila helyett az akkor még szegény halszagú finnekkel rokonítottak bennünket. A hun-magyar rokonságról egyébként krónikáink is megemlékeznek.
Turáni típusu magyarok...link:http://magyareredet.blogter.hu/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A "sabartoi asphaloi" = szabiros féle - 940 körüli magyarsággal mondva, görög betűkkel, görögül írva.
VálaszTörlés