Hazugságban Élt Életünk (The Lie We Live)
(2015)
Videó:
Beállítás / Magyar felirat!
„Hazugságban élt életünk (The Lie We Live)”. Videó szövege:
Ebben a pillanatban bárhol lehetnél, bármit csinálhatnál. Ehelyett egyedül ülsz a képernyő előtt.
Szóval mi állít meg attól, hogy azt csináljuk, amit akarunk, hogy ott legyünk, ahol akarunk?
Mindennap ugyanabban a szobában kelünk fel és ugyanazt az utat követjük, hogy újra átéljük a tegnapot.
Szóval mi állít meg attól, hogy azt csináljuk, amit akarunk, hogy ott legyünk, ahol akarunk?
Mindennap ugyanabban a szobában kelünk fel és ugyanazt az utat követjük, hogy újra átéljük a tegnapot.
Valamikor mindennap egy új kaland volt. Az utunk során valami megváltozott. a napok korábban időtlenek voltak, most már betervezettek. Ez jelentené azt, hogy felnőni, hogy szabadok legyünk?
Tényleg szabadok vagyunk? Élelem, víz, föld. Az igazán szükséges elemek, amik a túléléshez szükségesek a cégek kezében vannak! Számunkra nincsen élelem a fákon, nincs tiszta víz a folyamokban se föld, ahová az otthonunkat építhetjük. ha megpróbálod elvenni amit a Földünk kínál, bekasztliznak.
Szóval engedelmeskedünk a szabályaiknak. Tankönyvek alapján
felfedezzük a világot. Évekig ülünk az iskolapadban és kihányjuk, amire
tanítanak! Tesztelnek és osztályoznak, mint tárgyakat a laborokban. Úgy
nevelnek, hogy ne tegyél különbséget ebben a világban, hogy ne legyél
különböző.
Elég okosok leszünk ahhoz, hogy elvégezzük a munkánkat, de buták ahhoz, hogy megkérdezzük miért is csináljuk.
Elég okosok leszünk ahhoz, hogy elvégezzük a munkánkat, de buták ahhoz, hogy megkérdezzük miért is csináljuk.
Tehát dolgozunk és dolgozunk, időt nem hagyva arra, hogy éljük az
életünket, azért, amiért dolgozunk. Míg eljön az az idő, amikor már túl
öregek leszünk, hogy elvégezzük a munkánkat.
Akkor már csak meghalni maradunk (akarunk). A gyermekeink (ha vannak) átveszik a helyünket a játékban.
Akkor már csak meghalni maradunk (akarunk). A gyermekeink (ha vannak) átveszik a helyünket a játékban.
Számunkra az útjaink különlegesek, de együtt nem vagyunk mások, mint az üzemanyag, ami az elitet fűti!
Az elitek, akik a cégek logói mögött bújnak meg. Ez a világ az övéké! A
legfontosabb erőforrásuk nem a földben van! Mi vagyunk azok! Mi építjük
városaikat, mi irányítjuk a gépeiket, mi vívjuk a harcaikat. Végtére
nem a pénz vezeti őket. A hatalom! A pénz szimplán csak eszköz arra,
hogy irányítsanak minket! Mit sem érő papíroktól függünk, hogy
etessenek, mozgassanak és szórakoztassanak. Ők pénzt adnak, mi cserébe a
világot!
Ahol fák tisztították a levegőt, ott most gyárak szennyezik! Ahol
iható víz volt, ott most bűzlő mérgező a víz! ahol az állatok szabadon
voltak, ott most nagyüzemekben születnek és végtelenül mészárolják őket,
hogy mi elégedettek legyünk. Habár milliárdok éheznek, számunkra pont
elég étel jut. hová tart ez az egész? A termesztett gabona 70%-át arra
használják, hogy felhizlalják az állatokat, amit vacsorára eszünk. Miért
is segítsünk az éhezőkön? Azon nincs nyereség (profit!) Egy pestis
vagyunk, ami végigsöpör a földön, széttépve környezetünket, ami lehetővé
teszi számunkra az életet.
Mindenre úgy tekintünk, mint amit el lehet adni, vagy mint tárgyra, amit birtokolhatunk.
Mi lesz akkor, ha az utolsó folyó is mérgezett lesz, amikor az utolsó lélegzetvétel is szennyezett lesz? Ha már nem lesz olaj a teherautóknak, amik nekünk hoznák az élelmet? Mikor vesszük végre észre, hogy a pénzt nem lehet megenni, hogy nincs értéke?!
Nem a bolygónkat pusztítjuk, hanem azon minden életet!
Minden évben fajok ezrei halnak ki! Az idő fogytán, mi leszünk a
következők! Ha Amerikában élsz 41% az esélye, hogy rákos leszel. Háromból eggyel végez a szívbetegség. Receptre kapunk gyógyszereket,
hogy legyőzzük ezeket a problémákat, de az egészségügyi ellátás a
harmadik oka a halálnak, a rák és a szívbetegség mellett!
Elhisszük, hogy azzal, hogyha szórjuk a pénzt a kutatóknak, minden
legyőzhető, hogy kifejlesztenek egy pirulát, amitől minden baj elszáll,
de a gyógyszergyárak és a rákellenes társaságok a szenvedésünk árán
érnek el nyereséget. Azt hisszük a gyógyításért ( gyógyulásért) futunk,
pedig valójában az elől futunk el! a testünk egy termék, amit
fogyasztunk és a táplálék egyetlen célja a nyereség( profit). Mérgező
vegyi anyagokkal tömjük magunkat! Az állatok teste gyógyszerekkel és
betegségekkel fertőzött, de mi ezt nem látjuk.
Cégek kis csoportja, akié a média, ezt nem akarja! A minket körülvevő képzeletre mondják azt , hogy valóság!
Vicces belegondolni, hogy az emberek egyszer úgy vélték, hogy a Föld
az Univerzum középpontja, de most megint úgy látjuk (láttatjuk) magunkat
embereket, mint a föld ura! A technológiánkra hivatkozunk, és azt
mondjuk, hogy mi vagyunk a legokosabbak. Tényleg a számítógépek, autók
és a gyárak szemléltetik, hogy milyen intelligensek vagyunk, vagy azt,
hogy inkább milyen lusták lettünk?!
Felvesszük ezt a „civilizált” maszkot, de mikor levesszük, mik
vagyunk? Milyen gyorsan elfelejtettük, hogy csak 100 éve engedtük meg a
nőknek, hogy szavazzanak, hogy a feketék is egyenlők legyenek a többi
emberrel. Úgy teszünk, mintha minden tudóak lennénk, pedig sok mindent
nem veszünk észre! ( ISTEN –nek képzelik magukat sokan!)
Végigsétálunk az utcákon, észre sem véve apró dolgokat. A szemek,
amikre nézel, a történetek, amiket mesélnek. Úgy gondolod (gondolják
sokan): „ Nekem” mindez háttérzaj. talán attól félünk, hogy nem vagyunk
egyedül, hogy nem vagyunk egyedül, hogy valami nagyobb része vagyunk.
Elbukunk a kapcsolatteremtésben. Elfogadjuk, hogy disznókat,
teheneket, csirkéket és idegeneket ölünk, de nem a szomszédjainkat, nem a
mi kutyánkat, nem a mi macskánkat, akiket szeretünk, és megértünk. Más
lényeket hülyének titulálunk, és megöljük őket azért, hogy igazolják a
tetteinket, de vajon feljogosít egyszerűen megölni, csak azért, mert
megtudjuk, mert, hogy mindig is ezt tettük, vagy azt mutatja meg, hogy
milyen keveset tanultunk (vagy tudunk) valójában? – hogy továbbra is az
ősi agressziót mutatjuk a gondolkodás és az együttérzés helyett.
Egy nap, ez a szenzáció, amit életnek hívunk, elhagy minket. A
testünk elrohad, az értéktárgyaink emlékeztetnek. Csak a tegnapok
maradnak meg! A halál állandóan körbevesz minket, mégis olyan távolinak
tűnik, a mindennapi valóságunktól. az összeomlás szélén lévő világban
élünk. A holnap háborúinak nincsenek nyertesei! Az erőszakra erőszak
válasz sohasem lesz válasz, minden ilyen válasz csak a pusztulásunkhoz
vezet!
Ha mindnyájan a legbenső vágyainkat nézzük, látni fogjuk, hogy annyira nem vagyunk különbözőek. van egy közös cél: a boldogság!
Darabokra szedjük a világot az élvezet (félreértelmezett boldogság) után kutatva, anélkül, hogy magunkban keresnénk. a legboldogabbak sokszor azok, akiknek a legkevesebb van.
Tényleg annyira boldogok vagyunk az iPhonainkkal, nagy házainkkal, a
csodálatos autóinkkal? Kiszakadtunk a valóságból. olyan embereket
bálványozunk, akikkel soha nem találkozunk. Képernyőkön keresztül
vagyunk tanúi a „ rendkívülieknek”, de minden más „ hétköznapi” azt
várjuk, hogy valaki majd helyettünk változást hoz, anélkül, hogy mi
magunk gondolkodnánk a változáson.
Az elnöki választás lehet, hogy egy pénzfeldobás, az érme két oldala ugyanaz. Eldöntjük, hogy mit akarunk látni, a választás illúzióját megkapva látszólagos változás jön létre, de a világ ugyanaz marad.
Az elnöki választás lehet, hogy egy pénzfeldobás, az érme két oldala ugyanaz. Eldöntjük, hogy mit akarunk látni, a választás illúzióját megkapva látszólagos változás jön létre, de a világ ugyanaz marad.
Mi nem vesszük észre, hogy a politikusok ( többsége)nem
minket szolgálnak, hanem azokat, akik őket finanszírozzák. vezetőkre van
szükség, nem politikusokra!
Ebben a „hazug” világban, elfelejtettük, hogy milyen magunkat irányítani. (birka módjára élünk, szabad akarat és gondolkodás nélkül, legalábbis a többség!)
Ne várj a változásra, legyél a változás, amit látni szeretnél!
Nem úgy jutottunk el idáig sem, hogy a seggünkön ültünk. Az emberi
faj nem azért élte túl eddig, mert a leggyorsabb, vagy a legerősebb
volt, hanem mert együtt dolgoztunk. elsajátítottuk a közös gyilkolás
mesterségét.
Most eljött az idő a közös életöröm elsajátítására. Ez már nemcsak arról szól, hogy megmentjük-e a bolygónkat!
Szerencsések vagyunk, ha 80 évet lehúzunk. Mindössze egy villanás
vagyunk a földünk korához képest. Sokszor azt kívántam, hogy a
számítógépek kora előtt élhettem volna, amikor nem voltak képernyőink,
hogy eltérítsenek, de rájöttem, hogy van egy oka, hogy miért most akarok
csak igazán életben maradni, mi adja a reményt mégis. az internet
hatalmat ad nekünk embereknek ( a hatalmi elittel szemben), megosztani
egy üzenetet és milliókat egyesíteni szerte a világon.
Amíg még tudjuk, a képernyőinket az internetet)kell használni
arra, hogy közelebb hozzanak minket, nem pedig távolabb egymástól. a
rosszabb, vagy jobb jövőt a mi generációnk fogja meghatározni ezen a
bolygón.
Továbbra is szolgálhatjuk ezt a pusztító rendszert, amíg a
létezésünknek még csak az emléke sem marad, vagy felébredhetünk!
Rádöbbenhetünk, hogy nem előre fejlődünk/tünk, hanem visszafelé.
Rádöbbenhetünk, hogy nem előre fejlődünk/tünk, hanem visszafelé.
Képernyőkbe beletemetkezve így nem láthatjuk, hogy hová tartunk.
Minden lépés, minden lélegzet és minden halál ehhez a jelen ponthoz vezetett.
Az elődeink arcai vagyunk.
Most rajtunk a sor. RAJTAD! VÁLASZTHATSZ, hogy kiásod a saját
utadat, vagy követed azt a számtalan utat, amik már foglaltak. Az élet
nem egy film. a forgatókönyv nincs megírva. Mi vagyunk az írók.
Ez a Te
történeted. Az övék, a MIÉNK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése