A monetáris-kapitalista gazdasági rendszer működése (a verseny) egy
önző, racionális emberképen alapul. Alapvetően a versengés miatt nem
engedheti meg az emberek többsége magának azt, hogy törődjön az egyre
nagyobb környezeti károkkal (pl. klímaváltozás, biodiverzitás
csökkenése), a társadalmi (pl. növekvő egyenlőtlenség), és gazdasági
problémákkal (pl. adósság, nyersanyagok fogyása) amiket maga a
kapitalizmus okoz.
A kapitalista gazdaságmodell túlontúl leegyszerűsített, és olyan régi, hogy számos technológiai jelenséggel nem számolt.
Ilyen pl. az Ipari Forradalom, és a Zöld Forradalom, melyek megteremtették a bőséget az ipari, ill. mezőgazdasági javakból, ám a bőséggel a malthus-i alapokon nyugvó kapitalista rendszer képtelen mit kezdeni, mivel eleve úgy definiálja magát, mint egy modell, ami a szűkös javak elosztását szervezi.
A másik tényező amivel nem számolt, az efemeralizáció, azaz a képességünk, hogy egyre többet állítsunk elő egyre kevesebb anyagi (és energia-)ráfordítással. Ez teljesen ellentétes az alap-ideológiával, ugyanis a termelékenység növekedése a GDP csökkenésével jár. Ha úgy vesszük, a GDP azt mutatja, mennyire alacsony egy gazdaság hatékonysága, és így lényegében azon versenyzünk, hogy melyik ország a legkevésbé hatékony.
A harmadik pedig az automatizálás és komputerizálás exponenciális növekedése, ami a 90-es évek óta kezd látható méreteket ölteni, ugyanis azóta a termelés teljesen elszakadt a foglalkoztatottsággal, és egyre csak nő az olló. Ez problémát jelent a kapitalizmus számára, mivel a fizetések össztömegének csökkenése által csökken a fizetőképes kereslet, ezáltal a fogyasztás, ami recessziót okoz, az pedig további elbocsátásokat, és így további gazdság-szűkülést.
Az előrejelzések szerint 2033-ra az amerikai munkahelyek 46%-át automatizálni/komputerizálni lehet, 2025-re pedig az ausztrál munkahelyek 40%-át. Összehasonlításképpen: az 1929-es világválság idején "csak" 25%-os volt a munkanélküliség.
Ez átmenetileg talán kiküszöbölhető az alapjövedelem bevezetésével, ám ez a rendszerszintű környezetszennyezést, hulladék-gyártást, a nyersanyagok kimerülését, és az eladósodást nem akadályozza meg.
Lehet találgatni, hogy a kapitalizmus végső bukását a környezetszennyezés, a középosztály (és ezáltal a fizetőképes kereslet) eltűnése, vagy a társadalmi feszültségek (pl. államcsődök, bevándorlás) okozta káosz fogja előidézni.
A kérdés tehát nem az, hogy a kapitalizmus örökké tart-e, hanem hogy a végét egy összeomlás, vagy az Erőforrás Alapú Gazdaságba történő fokozatos átmenet fogja jelenteni. Mad Max, vagy Star Trek - lehet választani.
Facebook-oldal: https://www.facebook.com/tzmmagyarorszag
Hivatalos honlap: http://tzm.hu/
A kapitalista gazdaságmodell túlontúl leegyszerűsített, és olyan régi, hogy számos technológiai jelenséggel nem számolt.
Ilyen pl. az Ipari Forradalom, és a Zöld Forradalom, melyek megteremtették a bőséget az ipari, ill. mezőgazdasági javakból, ám a bőséggel a malthus-i alapokon nyugvó kapitalista rendszer képtelen mit kezdeni, mivel eleve úgy definiálja magát, mint egy modell, ami a szűkös javak elosztását szervezi.
A másik tényező amivel nem számolt, az efemeralizáció, azaz a képességünk, hogy egyre többet állítsunk elő egyre kevesebb anyagi (és energia-)ráfordítással. Ez teljesen ellentétes az alap-ideológiával, ugyanis a termelékenység növekedése a GDP csökkenésével jár. Ha úgy vesszük, a GDP azt mutatja, mennyire alacsony egy gazdaság hatékonysága, és így lényegében azon versenyzünk, hogy melyik ország a legkevésbé hatékony.
A harmadik pedig az automatizálás és komputerizálás exponenciális növekedése, ami a 90-es évek óta kezd látható méreteket ölteni, ugyanis azóta a termelés teljesen elszakadt a foglalkoztatottsággal, és egyre csak nő az olló. Ez problémát jelent a kapitalizmus számára, mivel a fizetések össztömegének csökkenése által csökken a fizetőképes kereslet, ezáltal a fogyasztás, ami recessziót okoz, az pedig további elbocsátásokat, és így további gazdság-szűkülést.
Az előrejelzések szerint 2033-ra az amerikai munkahelyek 46%-át automatizálni/komputerizálni lehet, 2025-re pedig az ausztrál munkahelyek 40%-át. Összehasonlításképpen: az 1929-es világválság idején "csak" 25%-os volt a munkanélküliség.
Ez átmenetileg talán kiküszöbölhető az alapjövedelem bevezetésével, ám ez a rendszerszintű környezetszennyezést, hulladék-gyártást, a nyersanyagok kimerülését, és az eladósodást nem akadályozza meg.
Lehet találgatni, hogy a kapitalizmus végső bukását a környezetszennyezés, a középosztály (és ezáltal a fizetőképes kereslet) eltűnése, vagy a társadalmi feszültségek (pl. államcsődök, bevándorlás) okozta káosz fogja előidézni.
A kérdés tehát nem az, hogy a kapitalizmus örökké tart-e, hanem hogy a végét egy összeomlás, vagy az Erőforrás Alapú Gazdaságba történő fokozatos átmenet fogja jelenteni. Mad Max, vagy Star Trek - lehet választani.
Facebook-oldal: https://www.facebook.com/tzmmagyarorszag
Hivatalos honlap: http://tzm.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése